Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - DISPUTA - Süttő Szilárd: A húsvéti Exsurge-vasárnaptól a visegrádi székesegyházig. (Eberhard Windecke magyarra ferdítve az 1384—86-os évek magyarországi eseményeiről)
A húsvéti Exsurge-vasámaptól a visegrádi székesegyházig 75 lentősége miatt ezt nemcsak önmagában, illetve a szőkébb értelemben vett korával foglalkozó dolgozatokban és monográfiákban tárgyalják,23 hanem összefoglaló magyar történeti művekben, kézikönyvekben, egyetemi tankönyvben, népszerűsítő munkákban is rendszeresen említik a kezdetektől fogva, természetesen február 7-ére téve.2-* Illik tehát ezt ismerni, legalábbis akkor, ha valaki erről szóló középkori híradást jegyzetel. A fordítással is vannak bajok. Ezek között az még jelentéktelen, mondhatni ízlés dolga, hogy a fordító - feltételezhetően a jó hangzás, a gördülé- kenység miatt - javítja az eredeti stílusát, elkerüli szóismétléseit, mint pl. a következő esetben: „Erzsébet királynét, Lajos király özvegyét, és lányát, Máriát, a jelenlegi magyar király, Zsigmond első hitvesét”25 - ami az eredetiben a következőképp áll: „die konigin Elisabeth konig Ludewiges hußfrouwe und Maria ir dochter, des ietzunt koniges Sigemontz erst hußfrouw”.26 A valóságnak természetesen megfelel, hogy Erzsébet Lajos özvegye volt, Mária pedig Zsigmond hitvese, de Windecke mindkétszer ugyanazt a szót használta: „hußfrouwe,” illetve „hußfrouw”, azaz egyszerűen feleségnek nevezi a két nőt. - E sorok írója szerint ugyan, különösképp történelmi jelentőséggel bíró szövegek fordítása során, jobb az eredeti esetlenségeit, sutaságait meghagyni, semmint ezeket a szöveghűség rovására javítgatni, de mindennek túlzott jelentősége nincs. Messze nem a teljesség igényével: ASCHBACH, Joseph: Geschichte Kaiser Sigmund’s. 4 köt. Hamburg, 1838-1845.1. 30-32. p.; MÁRKI SÁNDOR: Mária Magyarország királynéja, 1370-1395. Bp., 1885. (továbbiakban: MÁRKI, 1885.) 82-86. p., az időpontra küln.: 82. p. 5. sz. jegy.; PÓR ANTAL: Kis Károly és Erzsébet utolsó évei. In: Századok, 1896. 2. sz. 129- 147. p. (továbbiakban: PÓR, 1896.) 139-142. p.; FÜGEDI Erik: „Könyörülj, bánom, könyörülj...” H.n. [Bp.], 1986. (Labirintus) (továbbiakban: FÜGEDI, 1986.) 106-109. P-'> SÜTTŐ SZILÁRD: A II. (Kis) Károly elleni merénylet 1386. február 7-én. In: Hadtörténelmi Közlemények, 2000. 2. sz. 379-394. p.; BertÉNYI Iván: Beszélhetünk-e kettős uralomról hazánkban (II.) Kis Károly országlása idején? (1385. december 31. - 1386. február 7.) In: Studia professoris - Professor studiorum. Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára. Szerk.: Almási Tibor - Draskóczy István - Jancsó Éva. Bp., 2005. 21-29. p., 28-29. P-í SÜTTŐ Szilárd: Volt-e kettős uralom Magyarországon Kis Károly országlása idején? (Válasz Bertényi Ivánnak.) In: Aetas, 2006. 2-3. sz. 232-246. p., 245-246. p.; BERTÉNYI Iván: Kettős hatalom hazánkban 1386 elején (Viszontválasz Süttő Szilárdnak). In: Aetas, 2006. 2-3. sz. 247-256. p., 255. p. Csak jelzésszerűen: Historia critica regum Hungáriáé stirpis mixtae. Ex fide domesticorum et exterorum scriptorum concinnata a STEPHANO KATONA. Tom. IV. ordine XI. (1382-1410) Budae, 1790. 136-153. p., az időpontra küln.: 142-143. p.; KERÉKGYÁRTÓ ÁRPÁD: Magyarország emléknapjai ezeréves történetében. Bp., 1882. [Reprint: Bp., 1993 ] 68-69. p.; HÓMAN BÁLINT - SZEKFŰ GYULA: Magyar történet. I-V. köt. Bp., 1935- 1936. (2. kiad.) II. köt. (továbbiakban: HóMAN-SzekfŰ, 1936.) 320-321., 664. p.; Magyarország történeti kronológiája. Főszerk.: Benda Kálmán. 1. köt. Szerk.: Solymosi László. Bp. 1981. (Az 1310-1386. évekre vonatkozó rész [192-228. oldal] Körmendy Adrienne munkája.) 228. p.; ENGEL PÁL - KRISTÓ Gyula - KUBINYI ANDRÁS: Magyarország története, 1301-1526. Bp., 1998. (Osiris tankönyvek) 124., 408. p.; Bertényi Iván - SZENDE LÁSZLÓ: Anjou-királyaink és Zsigmond kora. Bp., 2011. 70., 145. p. Windecke/Skorka. 26. p. Windecke/Altmann. 13. p.
