Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fogl Krisztián Sándor: A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei, konfliktusai 1847-1849 között (Esettanulmányok)
16 Egyháztörténeti Szemle XVI/4 (2015) hogy nem mellőzték őket a lelkipásztori szolgálatban.68 Részletezi, milyen lelki büntetéseket, illetve kötelezettségeket szabtak ki rájuk. A veszprémi egyházmegye elsősorban erkölcsi, fegyelmi ügyeit vizsgálva az a meglátásom, hogy az elítélt egyháziak Veszprémben töltötték büntetésüket. Amennyiben visszaesőknek minősültek, egy távolabb eső kolostort jelöltek ki a számukra, mint ahogy Nemesovits János vagy Kovács Ignác esetéből kiderült, akiket az irgalmas rend pozsonyi zárdájába küldtek. A katonának állt papok esete annyiban más, mint azoké az egyháziaké, akit erkölcsi bűnök miatt ítéltek el, hogy az előbbieket alkalmazták valamilyen plébániai javadalom élére, az utóbbiaknál viszont megfigyelhető a mellőzöttség, ahogy Nemesovits esetében is. Az egyházi iktatókönyvben található dokumentumok között vannak olyanok, melyek rávilágítanak a veszprémi agg papok intézetének belső viszonyaira. E dokumentumoknál nem árt az alaposabb forráskritika, ugyanis olyan papok írásairól van szó, akik napjaikat az intézmény falai között töltötték; mellőzöttségük, elkeseredettségük miatt hajlamosak lehettek túlzásokba esni - de azért forrásaink bizonyos következtetések megfogalmazására nagyon is alkalmasak. A Szent Pál intézet két lakója, Fittler Gábor és Szalay Sándor 1849 nyarán panaszt tettek Hosszú Márton kanonok, az intézmény igazgatója ellen. Szalay panaszlevele augusztus 11-én, Fittleré 13-án kelt, mindkét levél egy iktatószám alatt található meg az levéltárban.6? Mindkét pap részletekbe menően tárgyalta az eseményeket. Szalay Sándor előadta, hogy előző este (augusztus 10-én) nyolc óra körül Hosszú Márton öt korbácsütést mért rá, „mellyeknek kék nyomai ma is testemen láthatók, mint ez inasunk és kö- vesi borbélunk, kiknek mutattam, látják és bizonyítják”.7° Szobája előtt egy folyosó helyezkedett el, aminek ajtaját Szalay becsukta, hogy nyugodtan tudjon pihenni, akarata ellenére az éjjeli belső zár becsukódott. A szomszédos szobában lakott Farkas Mihály, aki később tért vissza az intézetbe, nem tudott bemenni a szobájába, ezért bepanaszolta a kulcsár csillapítása ellenére Szalayt Hosszú Mártonnál, hogy készakarva zárta ki őt. Emiatt büntették veréssel a papot. Farkas Mihály neve már Nemesovits János 1848 nyarán írt leveleiben is előkerült, amikor kiállhatatlan természetű emberként írta le őt. Személyét jól jellemezte Szalay: „Ki durva, patvarkodó hajlamáról az egész megyében hol négy plébániát czudar tettei miatt elvesztett, és utólag a Pápai Zárdából az Irgalmas szerzetet kiküszöbölni akarta, igen ismeretes, kinek dölyfösen [...] mindenkire tipródni akarni, s e gonosz vágyának a közrendet, másoknak nyugalmát, és akár mi személyes jogát föláldozni bár akármi viszályokban kerüljön is. egyedüli eleme.” Nemesovits is ehhez hasonló negatív jellemrajzot adott Farkas Mihály- ról. Dokumentumokkal igazolható Szalay állítása, hogy nem volt koholUo. 101. p. Szalay Sándor és Fittler Gábor Szt. Pál Intézeti papok Főtisztelendő Igazgatójuk ellen panaszaikat terjesztik elő. - VÉL. 1.1.41a. 422/1849. Szalay Sándor áldozópap levele Szmodis János püspöki helynökhöz. Veszprém, 1849. augusztus 11. - VÉL. 1.1. 41a. 422/1849.
