Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - RECENZIÓK - Dévényi Anna: Katolikus egyháztörténelem az oktatásban. Nemzetközi trendek, új szempontok
140 Egyháztörténeti Szemle XVH/3 (2016) egyáltalán) a kereszténység és a keresztény egyházak története. Vizsgálja ezek kontextusát, szemléletét, s azt is, adott esetben milyen értékítéletek társulnak az egyes interpretációkhoz. Mind a hittan, mind a történelem tárgyak kapcsán részletes ismertetést, sőt statisztikákat és jegyzékeket közöl az egyháztörténeti tantervi témákról, tankönyvi tartalmakról és vonatkozó érettségi követelményekről. Gianone tanulmányának hasznos tanulságokkal szolgáló része a történelem- és a hitoktatásban megjelenő történelmi ismeretek közötti interferencia vizsgálata. Összegzésében ő is arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyháztörténet-oktatás nem elhanyagolható kihívások előtt áll, amik alapvető (tartalmi és módszertani) megújulást tesznek szükségessé. Gálos László (a PHF Abaligeti Gyakorló Iskolájának tanára) és Gőzsy Zoltán (PEI) tanulmánya egy érdekes felvetés kibontása. Az általános iskolai hon- és népismeret tantárgy keretein belül vizsgálják az egyháztörténelem tanításának - egyelőre ki nem aknázott - lehetőségeit. A szerzők a honismeret tantervek elemzése során számos olyan témát mutatnak fel (egyházi ünnepek és azokhoz kapcsolódó népszokások, élet-fordulók, hely- történet, helyi közösségek szerveződése), melyek megértése nehezen képzelhető el egyháztörténeti hátterük bemutatása nélkül. A tantárgy tanítása kapcsán kiemelt jelentőségű helytörténet élményszerű, akár önálló felfedezéséhez többnyire könnyen elérhető és informatív egyháztörténeti forrásokat (például historia domusok) ajánlanak. A lokális identitás (és így annak megismerése és ápolása) szintén ezer szállal kapcsolódik a helyi egyházi közösséghez, elég csak a temetőkre vagy az útszéli keresztekre, a búcsúkra vagy a templomok védőszentjeire gondolnunk. A Pécsi Egyháztörténeti Intézet Forum Historiae Ecclesiasticae című sorozatának első kötete, mellyel a kutatócsoport egykori alapítója, Katus László emléke előtt tiszteleg, az egyháztörténet-írás, a tudományszervezés, az oktatás és az oktatásszervezés szempontjából is nagy haszonnal forgatható kötet. Elsősorban a téma bennfenteseinek szól, de a szélesebb közönség, elsősorban az egyháztörténeti tanulmányokat fontolgató diákok, valamint a gyermekeik (vallási és történelmi) nevelésében felelősséget érző és vállaló szülők számára is tanulságos lehet. A jól szerkesztett, világos koncepciót követő kötet elején elhelyezett tudományelméleti-tudománytörténeti tanulmányok a teológus és a történész szakma érdeklődésére is méltán tarthatnak számot. (ism.: Dévényi Anna)
