Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy-Ajtai Ágnes: A pünkösdi mozgalom korai éveinek missziótörténete Magyarországon

40

Egyház történeti Szemle, XVII/1 (2016)

Összegzés — a munka eredménye

A missziómunkához való hozzáállásról sokat elárul Sárkány Ernő beszámolója az éves konferencián: az utazás megerőltető, „szinte kimerítő, de gyönyörűséges a végtelenségig, minthogy járni is akar rajta, míg csak bíija. Feladata nagy, ereje kevés, de Ura hatalmas”.5«

A missziósok útleírásaiból kiderül, hogy akkor tekintették szolgálatukat eredményesnek, ha legalább néhány lélekben vágyakozás ébredt Isten után, ha a gyülekezet felbátorodott a kitartásra, ha a Szentlélek kiáradt és betöltötte a résztvevőket. Sárkány Zoltán így tudósított a Cebepusztán átélt eseményekről:

„Egyre nagyobb tömegek (100-150-200) jöttek az evangélium meghallására, s rövidesen egy buzgó, imádkozó csoport alakult, akik forró könyörgésére leszállt reánk az Isten Lelke. Áldott napok voltak ezek. Minden nap hajnalban órákig hullott reánk az újévi zápor. Addig-addig, hogy 1933. jan. 10-től 22-ig 16-an (ma már 18-19-en) lettek elpecsételve a Szentlélek által. Január 20-án 10-en be is lettek merítve.”?0

Sokszor kellett azzal szembesülniük, hogy kevés az erejük, kevés az idejük, a feladat sok, a terület nagy: „ha munkás lenne elegendő, százak térnének meg”.?1

A másik dolog, ami igazi sikerélményt okozott a szolgálóknak, ha kifejezetten ellenséges hozzáállású egyéneket láttak megtörni az evangélium üzenetét hallva: „a hallgatóság közül sokan még nem régen, mint ellenségek üldözték Isten népét, most mint megtört szívűek keseregtek”.?2

A pünkösdi gyülekezetek taglétszámára vonatkozóan végig nagyon hiányos adatokat találunk csak. Tudjuk, hogy a kispesti gyülekezet 1930-ra 300 fős lett, a szakadás előestéjén pedig 450 tagja volt,?3 Tomi József pedig 1936- ban „közel 3000 magyar pünkösdiről” beszél.?1* Ez mutatja a kispesti gyülekezet központi szerepét, de ezen túlmenően sejtéseink lehetnek csak a tagság létszámát illetően. Valószínűleg a városi bázis-gyülekezetek is hasonlóan nagyobbak, a körülöttük kialakuló falusi-pusztai csoportok pedig kisebbek voltak, akár egy-két fővel településenkénti 69 * * 72 73 74 75

69 Sárkány Ernő beszámolója. In: Apostoli Hit, 1934. 62. sz. 7. p.

?° SÁRKÁNY ZOLTÁN ÉS NEJE: Örömhangok Kiskőrösről. In: Apostoli Hit, 1933.52. sz. 6. p.

71 K.[alincsák] M.[ihály] levele. In: Apostoli Hit, 1934. 61. sz. 9. p. Esetenként azzal is számolniuk kellett, hogy munkájukat, pusztán a láthatókra tekintve, elítélik - mint Sárkány Zoltán esetében: „Kiskunhalason való hosszú időzésünkben sokat keseregtünk, nem látva ottlétünk és sok próbáink »méltó« eredményét. Egyesek talán már a legrosz- szabbakat gondolták felőlünk és munkánk eredménytelenségéről. Amit Halason nem, Kiskőrösön végezett el az Úr. A szomorú halasi napok csak teltek, különösebb jelenség nélkül. Végre az Úr utat nyitott a kiskőrösi misszió megkezdésére.” SÁRKÁNY ZOLTÁN ÉS NEJE: Örömhangok Kiskőrösről. In: Apostoli Hit, 1934. 62. sz. 6. p.

72 KalincsáK MIHÁLY ÉS NEJE: Missziói hírek. In: Apostoli Hit, 1933.54. sz. 7. p.

73 Siroki, 1999.3. p.

74 TOMI [JÓZSEF]: Közelmúltból. In: Apostoli Hit, 1936. 8. sz. 6. p.

75 Pusztataksonyban például egy igen lelkes férfi, Barzsella Lajos tért meg csodás gyógyulása után, és bizonysága végén megjegyzi: „Az Úr ily jóságát tapasztalva, hamarosan meg is keresztelkedtem, csak még a nagy Áldást várom, melyre a buzgó és hűséges hívő élet küzdelmeiben elengedhetetlen szükségem van, annál inkább, mert jelenleg is olyan helyen lakom, ahol egyedül lévén az Úrral, gyümölcsöznöm kell.” Barzsella Lajos bizonyságtétele. In: Apostoli Hit, 1934. 66. sz. 8. p.