Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy-Ajtai Ágnes: A pünkösdi mozgalom korai éveinek missziótörténete Magyarországon

38

Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016)

niuk, mert a távoli falvak gyülekezeteinek nagy szüksége volt a szolgálatukra, tanításukra, segítségükre.

Példának álljon itt Kalincsák Mihály összefoglalója az 1932. évi munkájáról, ahogy az éves konferencia jegyzőkönyvében szerepel: „Az 1932. év első negyedében betegsége miatt nem tudott dolgozni, de az év többi részében feleségével együtt 60 vidéki gyülekezetei látogattak meg, 285 alkalommal prédikált, 14 Biblia-órát vezetett, 5 esetben gyülekezeti tanácskozáson elnökölt, és 92 megtért lelket merített alá. A vidéki gyülekezeti látogatásokat majdnem kizárólag kerékpáron tette meg, s mintegy 5330 km volt a megtett út.”s6 Mégis kevésnek érezték az elvégzett munkát a szükséghez képest, de fizikai korlátokkal is kellett számolni, ahogy egy alkalommal íija: „Több helyen is szerettünk volna látogatást tenni, azonban a sok kerékpározás okozta kimerültség és lábfájás ebben megakadályozott.’^ Ha azt nézzük, hogy az év 365 napjából 285-ön prédikált (1935-ben 300 alkalommal), továbbá hozzáadjuk a gyülekezetek közötti utazás idejét, láthatjuk, milyen megterhelő volt ez a munka. Sokszor az életük is veszélyben forgott: „Egy testvérnőnk félje, mert feleségét megkereszteltem, a szőlőben kaszával le akart vágni. De az Úr nem engedte.”5®

A lehetőségeket korlátozták a missziómunkások szűkös anyagi körülményei: családos emberek voltak, saját ellátásukon túl családjukról, gyermekeikről is gondoskodniuk kellett. Bors Lajos és Deák István kiküldésénél hangsúlyozták, hogy a munkások Istentől váiják a fizetésüket, ne emberektől — önzetlenül hirdessék az Igét. Az 1927-es alapszabályban a következő szabályozást találjuk a lelki munkások finanszírozásával kapcsolatban: a gyülekezetek imádkozzanak pásztorukért naponként, és tekintsék kötelességüknek, hogy családjával együtt fenntartsák^

Rároha F. Dezső szolgálatának anyagi fedezetét Amerikában, még az indulása előtt gyűjtötte össze (erről egy későbbi prédikációjában beszél56 57 * 59 60), és a magyarok is hálásan említik a támogató amerikai testvéreket.61 A magyarországiaktól nem vártak anyagi támogatást. A Rároha-házaspár „szabadon, minden testi munkától menten szolgálhat az Isten népe között”, tehát a sajátos kettős (fizikai és lelki munka) élet, amivel a kor szolgálóinak számolni kellett, rájuk nem vonatkozott.62 *

Bernhardt Gyula életrajzából tudjuk, hogy 1933-ban sem volt máshogy a helyzet. A kunsági körzet prédikátorát a következő bíztatással állították szolgálatba: „az Úr majd gondot visel”.68 A danzigi bibliaiskolába való kiküldetéséhez sem kapott anyagi segítséget, egyénileg kellett megoldania (a

56 KALINCSÁK Mihály ÉS NEJE: Misszió-hírek. In: Apostoli Hit, 1933. 51. sz. 2. p.

57 K.[ALINCSÁK] M.[IHÁLY] És NEJE: Missziói munkás jelentés. In: Apostoli Hit, 1934. 70. sz. 11. p.

s8 K.[ALINCSÁK] M.[IHÁLY] ÉS NEJE: Missziójelentés. In: Apostoli Hit, 1934. 66. sz. 10. p.

59 A Magyarországi Istengyülekezeteinek (pünkösdi) Alapigéi és Szabályai. In: Apostoli Hit, 1927.4. sz. 2. p.

60 RÁROHA F. DEZSŐ: Utunk Amerikából Magyarországba. In: Apostoli Hit, 1927.7. sz. 1-3. p.

61 .Amerikai angol és magyar atyánkfiái szívét az Űr felénk hajlította, kik nem riadtak vissza az áldozattól, és elküldték közénk munkásnak Rároha Dávid [F. Dezső] evangélista atyafit, és szeretett hitvesét.” Faragó György: Eben Ezer. In: Apostoli Hit, 1927.7. sz. 3. p.

62 Rároha F. Dezső: Az Anyaszentegyházról. In: Apostoli Hit, 1927.4. sz. 3. p.

63 Bernhardt Gyula visszaemlékezései. H.n., é.n. - MPEL.