Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 3. szám - BESZÁMOLÓK - Tóth Krisztina: Tusor Péter Pázmány, a jezsuita érsek. Kinevezésének története, 1615-1616 (Mikropolitikai tanulmány) című könyvének bemutatója.

Beszámolók Tusor Péter Pázmány, a jezsuita érsek. Kinevezésének története, 1615-1616 (Mikropolitikai tanulmány) című könyvének bemutatója. Budapest, 2016. február 8.1 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán Erdő Péter bíbo­ros részvételével került sor az MTA-PPKE ’Lendület’ Egyháztörténeti Kuta­tócsoport vezetője, Tusor Péter legújabb kötetének bemutatójára. A Páz­mány, a jezsuita érsek. Kinevezésének története, 1615-1616 (Mikropoliti­kai tanulmány) címmel írt monográfia megjelenésének apropójául az szolgált, hogy Pázmány 400 éve ezen a napon kérte a jezsuita rend generá­lisát, hogy bocsássa el a rendből. így felgyorsult a folyamat, hogy „szürke eminenciásból” - pontosabban, ahogy a szerző maga fogalmaz „fekete eminenciásból” - Magyarország prímása lett. A kötet alapját Tusor Péter 2013-ban 100%-os, summa cum laude eredménnyel megvédett akadémiai doktori értekezése adta, ennek némileg átdolgozott változatának kiadására került sor a Collectanea Vaticana Hungáriáé sorozat első seriesében. A bemutatására szerveződött szakmai bizottságban is méltán kaptak helyet a mű akkori bírálói; Török József, a PPKE HTK egyetemi tanára, aki a ren­dezvényt moderálta és Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek, aki a megnyitó beszédet mondta. A kötetet a Pázmány kutatás jeles személyi­sége, Bitskey István akadémikus és az Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatója, Török Csaba teológus méltatta. A szép számban összegyűlt érdeklődőket Török József köszöntötte, aki a mű megszületésének hátterét és a könyvbemutató dátumának apro­póját ismertette, kiemelve, hogy a könyv az akadémiai doktori bírálatokat is figyelembe véve készült. Ezt követően Erdő Péter szólt röviden a kötet­ről, hangsúlyozva, hogy rendkívül érdekes olvasmány, melynek olvasása során az ember óhatatlanul hatása alá kerül annak a kornak, amelyben Pázmány Péter élt. E politikai és emberi intrikákkal teli időszakban dere­kasan helyt állt a jezsuita szerzetes, szomaszka novíciusjelölt, majd prímás. Erdő azt is hozzátette, hogy a könyv nem csak a katolikus egyháztörténeti kutatás számára, hanem valamennyi érdeklődő számára haszonnal forgat­ható. Bitskey István ismertetőjében rámutatott, hogy a sokszínű politikus, író és főpap, Pázmány Péter pályafutásának ismerete nélkül a 17. század politikai, művelődési, egyházi viszonyairól, a magyarság nyelvéről, irodal­máról, mentalitásáról nem lehet képet alkotni. E sokszínű egyéniség prí- mási kinevezését vizsgálta Tusor Péter újszerű, mikropolitikai megközelí­tésben. Imponáló kutatói teljesítmény, hogy a szerző húsz levéltár közel hatvan fondját használta fel, ráadásul függelékben harminchárom, a prí- mási kinevezés hátterének megfejtéséhez leginkább kapcsolódó, túlnyomó többségében kiadatlan dokumentumot teljes terjedelemben közreadott. Bitskey először Tusor kutatói pályája ívén helyezte el a monográfiát, majd a főbb megállapításait ismertette. A monográfia megjelenését jó néhány előtanulmány előzte meg: a szerző a közelmúltban számos olyan új levéltá­ri anyagot tárt fel és tett közzé, amely több vonatkozásban is frissítette, kiegészítette, illetve korrigálta a kora újkori, különösen a 17. századi egy­1 Készült az MTA-PPKE ’Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport keretében.

Next

/
Thumbnails
Contents