Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - KALÁSZATOK - Fazekas Csaba: Egy egyházpolitikai röpirat utóélete 1848-ban
Egy egyházpolitikai röpirat utóélete 1848-ban 89 évvel később „hazafiúi buzgóságból” további 350 forintot és 11 krajcárt adományozott. Most, majdnem 40 évvel később, idős emberként hajlandó volt lemondani az 1809-es felajánlásának visszaigényléséről (!), viszont kérte, hogy ezt a 350 forint 11 krajcárt fizessék neki vissza, ráadásul kamatostól. Mint kiderült, korábban Kossuth pénzügyminisztériumának is előadta már ugyanezt, ahonnan azt a választ kapta, hogy a hazának önként adott ajándékok visszatérítését a tárca nem vállalhatja, és nem is tartja igazságosnak. Gózony azt tette mindehhez hozzá, hogy kérését nem jogszabály alapján fogalmazta meg, mert ha adósának tartotta volna az államot, akkor pert indított volna egykori adományának visszaszerzésére. Úgy gondolta, hogy ha egykor ő segített a hazának, akkor most, miután elszegényedett, az állam segítsen neki, „mert ez az állománynak kötelessége”. Aligha használt saját ügyének, amikor azzal is nyomatékosítani kívánta kérelme megalapozottságát, hogy az 1848-as átalakulás számos intézkedése eredetileg az ő ötlete volt. Ő mutatott rá először meg nem jelent röpirataiban a fedezet nélküli bankjegykibocsátás (vagyis az ún. Kossuth-bankó) szükségességére, „így ezen hasznot az ő eszméje hozta meg a hazának”, az ő nézetei alapján dolgozták ki az új adórendszert, így kezelik az államadósság ügyét stb. Az országgyűlés nevetések közepette utasította vissza a kérelmet, amelyet egyébként Gózony fellebbezés formájában megismételt, ezúttal már összes, 1809-es felajánlásának megtérítését kérte. Bár felmerült, hogy - elutasítva az érdemeire való hivatkozást, kétségtelen szegénysége okán - valamiféle segélyben részesítsék, a honatyák végül ismét leszavazták a kérelmében foglaltak megfontolását. Az 1850-es években immár a Habsburg-ház melletti kiállását és hűségét hangoztatva próbált újra pénzhez jutni, de továbbra is sikertelenül. Nagy szegénységben halhatott meg, valamikor az 1860-as évek elején.^ ‘4 Vö. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. III. köt. Bp., 1894. 1327-1328. has.
