Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy-Ajtai Ágnes: A pünkösdi mozgalom korai éveinek missziótörténete Magyarországon
A pünkösdi mozgalom korai éveinek missziótörténete 35 adatkörüket illetően mindannyian egyfajta polihisztor szerepet töltöttek be a közösségben, különbséget inkább a földrajzi hatósugarat vizsgálva találunk. Az országos jelentőségű lelkimunkások közös vonása, hogy amerikai megbízatással érkeztek az országba (Mihók Imre, Rároha F. Dezső), vagy a baptista közösségből tértek át a pünkösdiekhez a korai években (Deák József, Tomi József), tehát rendelkeztek valamilyen előzetes tudással a gyülekezeti kultúráról. Kiemelkedő gyülekezetek alapításában vettek részt, és többnyire hosszabb távon is közreműködtek azok fejlődésében. Többnyire országos tisztségeket töltöttek be, gyorsan léptek előre a hierarchiában, mint például Tomi József, aki a kispesti baptista közösségből lépett át, a belépése után két éven belül felavatott prédikátor és a közösség titkára, egy évvel később pedig a pünkösdi mozgalom elnöke lett. A legemblematikusabb alakja a csoportnak Rároha F. Dezső, akiről kevés pontos adat maradt fenn. Az amerikai Assemblies of God küldte misz- szionáriusként (valószínűleg vissza) Magyarországra, megérkezése után néhány hónapon belül feleségével együtt a vezetőség tagja lett, majd 1931- ben kiutasították az országból, és az egyik visszatérési kísérlete vezetett az 1935-ös szakadáshoz. A történelmi emlékezet a legnagyobbak között tartja számon Fábián Józsefet, aki a későbbi évtizedekben végzett jelentős munkát, a harmincas évek elején nagyon fiatalon már komoly küldetésekben vett részt. A lokális jelentőségű missziói munkásokról jóval kevesebb feljegyzést találunk, általában az adott generációra terjedt ki a hatásuk, és az érintett gyülekezetek őrzik az emléküket. A központtól kapott felhatalmazással dolgoztak az adott megyében vagy körzetben, és időnként beszámolót készítettek, szórványos kutatási anyagot képezve ezzel. A helyi gyülekezet lelkipásztorairól és egyéb munkásairól még kevesebb adatot találunk, amennyiben nem végeztek körzeti munkát központi kinevezéssel, általában feljegyzés sem maradt a működésükről. A gyülekezetekben dolgozók kiválasztása mellett a képzésük is fontos terület. Fábián József említi, hogy miután bekerült a kispesti gyülekezetbe, hamar megbízták szolgálattal. A felkészítése a vezető, Rároha F. Dezső által szervezett bibliaiskolában zajlott: „Készséggel, nagy örömmel tanultam velük, éhes voltam minden értékes tudásra, amihez csak hozzájuthattam.”“*6 Ez érzékelteti az igényt, ami a munkások részéről nyilvánult meg az alaposabb képzés iránt. Erről a bibliaiskoláról nem sokat tudunk. Egy vékony könyv foglalta magában a tananyagot, az alapvető bibliai és pünkösdi tanításokat, leginkább hitvédő jelleggel: vita a millenista tanokkal, Szentlé- lek-keresztség, keresztény tudományok és bibliai tanítás. Nem annyira az elmélyülést, mint inkább a gyors haladást szolgálta. Valószínűleg, „levelező” formában minden missziós munkás átvette ezt az anyagot.46 47 Az éves konferenciák (illetve a körzeti konferenciáknak is részben) egyik célja a munkások fejlesztése, képzése volt. Ezért is volt „kötelező” az országos és „ajánlott” a körzeti konferenciákon való részvétel számukra. Az országos alkalmakra többször külföldi vendéget is hívtak, és figyelmet fordítottak a „tananyag” összeállítására, hogy az a munkások és a gyülekezet fejlődését szolgálhassa (hitmélyítőnek is nevezték ezeket az alkalma46 Fábián, 2000.20. p. 47 Interjú Pataky Alberttel. Készítette: Nagy-Ajtai Ágnes. Budapest, 2000.
