Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - DOKUMENTUM - Sas Péter: Ravasz László dunamelléki református püspök hivatalos levelezéséből
72 Egyháztörténeti S2emle XVII/3 (2016) tusnak volt növendéke, kedves, szelíd, ritka jó leány és képzett, most Tatatóvárosban nevelősködik lehetetlenül nehéz körülmények között. A róla szóló információhoz hozzátartozik, hogy négyen vannak testvérek, teljesen árvák és saját erejükből tanultak, kézimunkázással szerezve meg a legszükségesebbet. Öccse Pesten hadnagy, másik két leánytestvére itt küszködik Székelyudvarhelyen. Mivel ma Magyarországon rendkívül nehéz elhelyezkedni, azzal a kéréssel fordulok Hozzád, hogy ha csak valamiképpen módodban van, légy segítségére, hogy végre álláshoz jusson. Természet vagy földrajz szakos, és úgy hallom, hogy a kecskeméti iskolátokban egy éppen ilyen állás volna üresedésben. Kérlek, beszélj Ravasz László püspök úrral és kérd meg nevemben is, hogy ha csak valamiképpen lehetséges, helyezze el Kiss Ibolykát akár az említett kecskeméti, akár más ref. tanintézetnél. Igen nagy jót tesztek vele és meg vagyok győződve, hogy teljes jóakarattal karoljátok fel ügyét. Tudom, hogy a Püspök úr Öméltósága mindent megtesz érted Lajoskám, ami csak módjában áll. Ismételten kérlek tehát, vedd szerető gondjaidba ezt az ügyet és jóságodért fogadd előre is mindannyiunk köszönetét.6“» Én szintén búcsút mondtam Kolozsvárnak a nehéz megélhetési viszonyok közt és most itt kínlódom Udvarhelyen. Próbálok megélni, ami elég nehéz feladat. Egyebekről, az itteni szellemi, irodalmi viszonyokról úgyis tájékozva vagy, ezekkel tehát nem foglalkozom. Bocsáss meg, hogy terheltelek és zavarlak. A nagysfágos] asszony kezeit csókolva a régi barátsággal ölellek Lajoskám. Székelyudvarhely, 1933. febr. 24. Nyirő Jóska Str. Radu Negru 8. 4. Bernády György levélváltása Ravasz Lászlóval, 1936—1937.65 4/1. Kegyelmes Uram! Egy keservesen kínos esztendő után, amely megfosztott bennünket a legdrágább kincsünktől, porba sújtottan itt állunk a karácsonyi szent ünnepek és az ezek nyomában járó évforduló küszöbe előtt. Ezen ünnepi alkalomból a minket ért pótolhatlan veszteség dacára66 is azzal a buzgó imádsággal járulunk az Úr elé, hogy kegyeskedjék a már oly sokat szenvedett, oly sokszor csalódott 6-i Ravasz László tudvalevőleg nagyon közeli, baráti viszonyban volt Áprily Lajossal. Emiatt kérte meg Nyirő éppen őt a közvetítésre. Gyaníthatóan nem ez volt az első és az utolsó dolog, amit nagyakaratú felesége kérésére megtett. Kérését a költő a református Baár-Madas Leánynevelő Intézet igazgatójaként továbbította. Az eredményről vagy eredménytelenségről pontos információ nem áll rendelkezésünkre. A levél hátoldalán Ravasz László kézírásával: ..Ad act a. Élőszóval Áprily-nak elválaszolva.” 65 DREkRLt. A/i. c. 2554/1936. (Bernády levele kézírásos, Ravasz válasza gépírásos másolat.) 66 Levele megírásának idején harmadik feleségével, Kelemen Margittal élt, akivel 1916- ban házasodott össze. A meg nem nevezett veszteség, „legdrágább kincsünk”, egyetlen gyermekük, a 17 éves korában elhunyt Györgyike volt. Ravasz László iránt megnyilvánuló mély tisztelete és szeretete miatt különös jelentősége volt azoknak a mondatoknak, melyeket a református püspöktől vigasztalásképpen, lelki gyógyírként kapott.
