Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sági György: A kalocsai érseki szék 1961-es megüresedése

60

Egyháztörténeti Szemle XVII/3 (2016)

Mint Szentatyánknak legkisebb fia, teljes hűséggel, tisztelettel és szeretettel ragaszkodom jóságos személyéhez. Tudom, hogy Ő Péter, a szikla és ahol Ő van, ott Jézus Krisztus, ott az Egyház. Ahogy Péter, az Úr mennybemenetele után „a testvérek között egy alkalommal szólásra emelkedett” (Ap. Csel. 1, 15) és az egybegyűltek engedelmesen fogadták szavát, úgy várjuk mi is Péter mai utódjának, az emberiség üdvét, áldásos, békés életét védő és segítő szavait! Sokat imádkozzunk azért, hogy az emberiség békéjéért kifejtett minden törekvését az Úr Jézus Krisztus kegyelme támogassa és segítse, és a jóságos Isten imái, szavai és tettei nyomán tartsa távol tőlünk egy újabb háborúnak a borzalmait.

Érsek Atyánk püspöki címerének jelmondata: „Cor pro corde” volt. A T. Testvérek és a főegyházmegye hívei felé ezt én így fogalmazom: „Caritatem pro caritate”. Amit tennem kell és amit tenni fogok, szeretettel és szeretetből akarom és fogom tenni. Főegyházmegyénknek vagyok a papja. Főegyházmegyénknek minden papját személyesen ismerem. Sokan tanítványaim is voltak. Ezek felé külön is megmondom: most sem vagyok és nem is leszek más, mint voltam tanár és szemináriumi elöljáró koromban. Szerettem őket és úgy éreztem, hogy a szerétéiért szeretetet kaptam cserébe. Ezt várom most is. „Porta semper patet, cor magis!” Nem lehet a T. Testvéreknek olyan gondja, amely egyúttal ne lenne az enyém is. Minden jó munkájuknak és lelkipásztori eredményüknek én fogok legjobban örülni! Ha szeretjük, megértjük és támogatjuk egymást, akkor „omnia possum in eo, qui me confortat.” (Filip. 4, 13.)

Sokat szeretnék a főegyházmegye híveivel személyesen is érintkezni. A magas toronyból sokat lehet belátni, de érteni csakis a közvetlen tapasztalat által lehet. így éltek a hívek között az apostolok is. Erről tanúskodnak a nemzetek Apostolának útjai is.

Ennek a hazának, ennek a népnek vagyok gyermeke. Itt születtem, itt nevelkedtem. Kimondhatatlanul szeretem a hazámat és a magyar népet. Ezért tölt el boldogsággal a magyar népnek minden előrehaladása. Ezért örülök annak, hogy egyre kiteljesülőbb formában fejlődik dolgozó magyar népünknek boldog földi élete is. Hazánkban komoly erővel folyik a szocializmus építése. Szinte észrevétlenül új városok nőnek ki a földből. Hatalmas ipartelepek létesülnek. Százezrével épülnek a boldog jövő legszebb biztosítékai, a családi fészkek. A mi hazánkban már ismeretlen ez a fogalom: munkanélküli. Nálunk nem lehet lerongyolódott és éhes embereket látni. Lelki szemeim előtt két hatalmas, erős, becsületes kezet látok átnyúlni az ország fölött, amelyek egymásba fonódnak és biztosítják az ország egész népének békéjét és előrehaladását. Ez a két erős kéz szimbóluma annak az egységnek, amely munkásságunk és a magyar föld dolgos népe között az elmúlt évek folyamán kialakult és mind mélyebbé válik. Ebben a szimbólumban ott látom főegyházmegyénk hívő katolikus embereinek, munkásoknak, dolgozó parasztoknak és az értelmiségieknek is összefogását. Ez biztosíték nekem arra, hogy a becsületes, a keresztény erkölcsi elveken felépülő közösségi munka átformálja ugyan az önző embert közösségi emberré, de nem szünteti meg Istenbe vetett hitét és hűségét az Anyaszentegyházhoz és annak tanításához. Ezért hiszem, hogy városok, ipartelepek és családi fészkek építése mellett Főegyházmegyénk lelki és anyagi igényei is megfelelő kielégítést nyernek.

Minden jót, szépet és boldogítót csakis békés körülmények között lehet megvalósítani. Ezért vagyok megingathatatlan híve az emberek békés építőmunkájának.. Ezért ítélem el mindazokat, akik az emberek életét, munkáját, boldogságát semmibe sem veszik. Akik nem törődnek a legdrágább értékekkel, családdal és gyermekekkel, és akik csak egy célt látnak maguk előtt, minél nagyobb egyéni javakhoz jutni. A közösségi ember a kinyilatkoztatás igazságain