Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy-Ajtai Ágnes: A pünkösdi mozgalom korai éveinek missziótörténete Magyarországon

32

Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016)

A közvéleményt a szekták/kisegyházak kérdésében leginkább a sajtó alakította. A harmincas években egyre többet cikkeztek a témában, és egyre szélsőségesebb álláspontot képviseltek - átvették, és az ország lakossága felé közvetítették a hatóságok és a történelmi egyházak hozzáállását. A pünkösdi gyülekezetek specifikus jellemzői (az imádkozás módja például) remek anyagot jelentett számukra, és bőven ecsetelték írásaikban a „borzalmakat”:

„A kispesti pünkösdisták a középkori flagellánsok módjára ördögűzéseket rendeznek, korbáccsal verik ki egymásból az ördögöt [...] Végső soron a kisegyházak egyre inkább olyan jelenségekké váltak, melyeken a felbujtott csőcselék »levezethette feszültségeit«, s szinte valamennyi közösséggel (még a baptistákkal is) gyakran előfordult, hogy megverték az összejövetelről hazafelé tartókat vagy betörték az imaházak ablakait stb. Jól érzékeltetik ezt a közhangulatot egy 1931-es leírás sorai: »A hitéhez hű nép lelkészeinek szavára [!] nem fogadta, nem is fogadja be sok helyen a szekta prédikátorokat, sőt még vasvillát és követ is ragadott ellenük nem egy helyen. Gúnyolta, bosszantotta, megvetette őket és a csendőrök eljárását, sőt a bebörtönzést is jogosnak tartotta, tartaná ellenük, mint zavargók és a hit megbolygatói ellen. «”33

A gyülekezetek életét egyfelől megnehezítette ez a tény, másfelől azonban elősegítette a letisztulást, és határozott egyéni döntésre késztetett.

Tamási, Lajosmizse, Hajdúhadház - hogy csak néhányat említsünk a „sokat szenvedett” jelzővel ellátott gyülekezetek közül. Már a legelső misz- sziós beszámoló is hírt ad a társadalom ellenszenvéről, igaz, pozitív kicsengéssel: „Alighogy felolvastunk pár verset a Szentírásból, csak úgy hullottak a földre az isteni erő alatt hallgatóink, és itt hatan kapták meg a szentlelki keresztséget, köztük egy öreg bácsi, ki még pár nappal az előtt vasvillára akarta szedni a hívőket.”34 Ez bátorító eset volt, és számtalan hasonlót olvashatunk-hallhatunk a korból.

Már az első alapszabályzat egyértelművé teszi a helyzetet: aki a pünkösdi gyülekezet tagjává akar válni, annak a bűnbánattal és bűnelhagyással egyetemben a Krisztusért való üldözésre is igent kell mondania. Egy darányi bemerítésen a keresztelendő „kedves lelkek kijelentették, hogy nemcsak a vízbe hajlandók Urukat követni, hanem még a halálba is”.3s

Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a gyülekezet vezetőjét fogták el, és ettől várták a gyülekezet megszűnését. Az utazó missziósok is állandó zaklatásnak voltak kitéve. Többször kellett elhagyniuk még a települést is, nem csak a helyi gyülekezetét. 1938-ban Mucsi Ferencet, a pécsi gyülekezet pásztorát még a településről is kitiltották, és csak titokban kereshette fel a hozzá tartozó tagokat.33 34 35 36 37 A közösség lapjában fényképet közöltek Kurgyis Jánosról, amint éppen a fogdára kíséri az őr.37

33 Fazekas Csaba: Kisegyházak és szektakérdés a Horthy-korszakban. Bp., 1996. 118., 122-129. P34 BORS Lajos-DeáK István: Missziói beszámoló. In: Apostoli Hit, 1927. 3. sz. 3. p.

35 Örömnapok Darányban. In: Apostoli Hit, 1928.1. sz. 10. p.

36 Ráadásul mindez néhány nappal az esküvője után történt. KÁZMÉR, 2005.43. p.

37 Apostoli Hit, 1935. 2. sz. 3. p.