Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ábrahám: A budapesti református belmisszió központja. A Németajkú Ev. Ref. Leányegyház rövid története (1859-1912)
A Németajkú Ev. Ref. Leányegyház rövid története (1859—1912) 11 A templomépítés kora (1870-1878) Ebben az időszakban a gyülekezet több krízist élt meg. Legfontosabb kérdésnek a magyarosodás számított. A szimbiózis (a Skót Misszió és a gyülekezet) mindkét felét érzékenyen érintette a liberális magyar kormány ma- gyarosítási törekvése. Az áttért zsidók erre hajlandóak voltak, a gyülekezet egyes tagjai is, azonban sokan olyan „jövevények és vándorok” voltak, akik egyértelműen szemben álltak ezzel a folyamattal - élén Königgel. Amikor a másik misszionárius, Andrew Moody 1871-ben Prágába távozott, az új „másodlelkész,” Andrew Thom is észlelte a problémát. A helyzetet olyan tarthatatlannak ítélte, hogy inkább maga is elkezdett magyarul tanulni. Ezzel szemben König nagyon lassan változott. Thom és König között más okok miatt is rivalizálás alakult ki, továbbá a gyülekezetbe járó német ajkú Skót Misszió tanári kara sem igazán kívánt nyelvet váltani.3' A jelen kutatások állása szerint nehéz megítélni, hogy a gyülekezet többi részére a magyarosítás hogyan hatott. Az biztos, hogy a Török-féle liberális vezetésű magyar anyagyülekezet ezt is sokszor a gyülekezet szemére vetette.31 32 Nem csak a liberálisoktól elszenvedett egyházpolitikai vereség, hanem a nyelvi izoláltság is teljesen elzárta a gyülekezetei a magyar nyelvű reformátusság- tól, illetve a haladó kortárs szellemi irányzatoktól. A Skót Misszió iskolája is lassan váltott, de ott végül is megtörténtek az első lépések. Az áttörés a zsidó származású Viktor Bernát fiának, Jánosnak tanítóként való alkalmazásával kezdődött, aki már magyarul tanított. Ezt követte az Edinburghban tanult magyar teológus diákok gyülekezeti életbe való tudatos bekapcsolódása. így kerülhetett sor 1882-től a nyelvi izoláltságból való kitörésre, amit legmarkánsabban Szabó Aladár tevékenysége mutatott.33 Röviddel a kezdeti időszak után, amikor a gyülekezetben már kialakultak a munkaágak, megfigyelhető volt az a probléma is, hogy a nagy mecénások vagy eltávolodtak a gyülekezettől, vagy keveset adakoztak. Ehhez járult hozzá még az a nehézség is, hogy a gyülekezet tagsága is állandóan változott. Az eredeti 40 főről 160-170 családfőre vagy önálló egyháztagra emelkedett a gyülekezet létszáma az 1860-as évek közepére, de már 1869- re felére olvadt a fenntartók száma. A gyülekezet folyamatosan pénzügyi nehézségekkel küzdött ezen okok miatt is. Biberauer, Bakody és König munkájának köszönhetően a Bethesda Kórház igen nagy népszerűségre tett szert 1866-tól, melynek a gyümölcse az 1870-es években kezdett beérni. A magyarosodás és a pénzügyi élet nehézségei ott húzódnak a virágzó gyülekezeti élet mögött. A gyülekezeti terem bérlete mellett a Bethesda Kórház fenntartása is komoly anyagi erőfeszítéseket kívánt. A templom építése pedig igazán a vezetőségben markáns szerepet vállaló, „ébredési emberek” nagy álma volt. Erre már 1860-ban megkezdték a gyűjtéseket. 31 Kovács, 2006.188. skk. p. 32 National Library of Scotland (továbbiakban: NLS.) Dep. 298.252 (1863-1871.) Föl. 219. (Az 1875. augusztus 10-i jegyzőkönyv idézi Török Pál levelét.) 33 Kovács Ábrahám: Missziói, egyházépítési és egyházi megújulási elgondolások találkozása és gyakorlati megvalósulása a Budapesti Református Egyházban a 19. század végén. In: Elmélet és gyakorlat a zsidó-keresztény gondolkodás történetében. Szerk.: Odor Balázs - Xeravits Géza. Bp.-Pápa, 2005. (Horizontok) 154-179. p. (továbbiakban: Kovács, 2005.)
