Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 2. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Csorba Dávid: Gyöngyösi Árva Pál tudóskodó verses gúnyirata

112

Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016)

A szépen ívelt kerekded s a kezdőbetűknél kacskaringós formájú karakterek jó íráskészséget, 18. századi szókészletet és helyesírási képet mutatnak. A szöveg után álló jegyzet a szöveghelyet megadta, de a másoló nevét nem:„Ex MSS. Paul Gyöngyössi SS. Th. Doctor. Presbiter Eccl. Angli- canae etcet[era]”. Ez alapján a vers kéziratos vagy nyomtatott forrása nem beazonositható, és az sem, hogy mind a két szövegnek egyazon szerzője van-e, vagy a fordítást (ami egy erőteljes átirat) netán más alkotta. Elfogadva az attribúciót, a vers(ek) feltételezett írójaként egy másik ismert tudós arc sejlik fel előttünk: Gyöngyösi Árva Pál református lelkészé (1668-1743). Az ő életrajza sem kevésbé kacifántos, mint az ebben a szövegben poétikailag megtromfolt Otrokocsié. A hosszú külföldi tanulmányút zárásaként Angliában felavatták lelkésznek, ezt pedig itthon nem fogadták el, s hazai felszentelést vártak el tőle. Egyházi vita, per s a kerületből való eltávolítás lett belőle. Egy másik vitája még rosszabbul ért véget: börtönbe jutott Gyöngyösi, halálra ítélték. Amikor kegyelemmel távozhatott, német földre menekült, s végül az odera-frankfurti egyetem tanáraként fejezte be életét.9

Az egzaltált életúthoz itt viták és rágalmazási per egyaránt kapcsolódik. Az oxfordi tanárokhoz írt leveleit ismerjük, és a szociniánusok elleni, rejtőnév mögé bújt polémiáját is.10 A korábbi kiutasítás és a halálra szen- tenciázás oka egyaránt éppen egy gúnyvers szerzőségének Gyöngyösihez kapcsolása volt (az előbbi derecskéi esetben bizonyosan, az utóbbi kassai lelkészsége idején inkább koncepciózusán).11 A Gyöngyösihez kötött civó- dások világába ez az Otrokocsi nevével játszó, pasquillus-hangon megszólaló retorikus vers beleillik. Jellemzői ennek a narrációnak: a bibliai citátumok parafrázisa, a latin foris ’távol, távoli, külső’ jelentésű szó szófajváltásai (hol cognomen, hol névszó, melléknév, határozószó), megspékelve egy erőteljes apokaliptikus ítélettel.

A versnek a fenti személyekhez kötését erősíti több faktor. Egyrészt az a történeti helyzet, hogy mindketten, a vádolt és a vádló korábbról ismerhették egymást: gyöngyösi és rimaszécsi szülővárosok esetén nem irreális feltevés. Gyöngyösön pedig biztos, hogy találkozott a 13 éves Gyöngyösi a felnőtt lelkésszel, aki 1681-től kezdett e városban szolgálni. Az Origines megjelenésekor Otrokocsi már külföldön élt, Gyöngyösi Árva Pál pedig még Debrecenben tanult. Előbbi a hazajövetele után nem sokkal (1694) katalizált, s tovább publikált, szövegeit pedig régi kálvinista barátainak és iskoláinak is megküldte.12 Utóbbi lelkész pedig mindazokon az egyeteme9 Zoványi, 1977.482-483. p.

10 A ’Dialithus’ álnéven írt munkájáról ld.: Szigeti Jenő: Levelek egy álnéven megjelent régi magyar könyvről. In: Egyháztörténeti Szemle, 2000. 149-155. p.; Wix GyÖrgy- NÉ: Régi magyar szerzők 1700-ig. Szerk.: P. Vásárhelyi Judit. Bp., 2008.141., 314. p.

11 Knapp Éva: Poema satyri cum: Egy magyar nyelvű alkalmi vers és történeti háttere 1724-ből. In: Doromb. Közköltészeti tanulmányok, 2. szerk.: Csörsz Rumen István. Bp., 2013. 52-53- p.

12 A DRK Nagykönyvtárában pl. a következő, a debreceni Collegium számára küldött szerzői kötetek tartoznak ide: Apocalyptica Tuba Quinta (1690, itt: RMK 121), Eirénikon (1692, itt: RMK 122), Theologia prophetica (1705, itt: RMK 224). A hason-