Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bertalan Péter: A pálos rend és az állambiztonság küzdelme

A pálos rend és az állambiztonság küzdelme

95- Lelkes József Paszkál 1956-os szabadulása után ismerőseinél lakott Pesten. Ritkábban kereste fel rendtársait. Imádságos volt, járta Pest templomait, búcsúkat rendezett. [...] Később már kerülte a társaságot. Ismerősei- talán anyagi okok miatt - csak későn értesítették rendtársait, s elham- vasztatták, a Köztemető egyik északnyugati kolumbáriumába temették 1981. november 4-én.- Fr. Oláh Ferenc Julián testvér szabadulása után Diósdon, a „csapgyárban” dolgozik, majd a Váci úti cérnagyár raktárosa. Nyugdíjazása után P. Bolyós Ákos áthozza a budafoki plébániára sekrestyésnek, szép lakást kap, ebédet főz két személyre, és minden évben együtt mennek P. Ákossal Jasna-Górára, és az augusztusi szabadságot ott töltik a kolostorban. Amikor a rend újból megindul, ő is számít, hogy újból indulhat a régi szerzetesi életben. Régi vágy teljesül, még egyszer Cz^stochowába megy, és ott 1989. augusztus 3-án elszenderül, s azóta is ott nyugszik békében.- P. Szabó Sándor László atya volt a következő szabaduló a váci börtönből, mert ő csak három és fél évet kapott. Sziklatemplomi hívei még jól emlékeztek rá, és egy Mária-kongreganista ismerőse adott neki lakást a Ráday utcában. Először csak templomőr lehetett a Szent Mihály-templomban (Budapest, Váci utca), majd a Belvárosi Templom gazdasági intézője és miséző kisegítője. Később többször is lelátogatott Pécsre, és érdeklődött P. Bolváry Pál munkája iránt, valószínűleg az ÁVO bízta meg bizonyos feladatokkal, de olyan nyíltan tette, hogy felhívja a figyelmünket, s védekezhettünk. Amikor kora miatt elnehezedett (1900-as születésű volt), már csak a Bakáts téri templomban mellékoltárnál misézgetett, s Laci bácsinak titulálták. 1978. október 22-én hunyt el, és ismerőseivel a Pestszenterzsébeti temetőben temettük el. Sírját hívei mind a mai napig szeretettel ápolják”.35

A letartóztatottak döntő része szabadulása után nem szakított az egyházzal. Az egyház segítette őket. Példás az a tartás, amellyel ragaszkodtak fogadalmukhoz, s betartották azt. A közösségi összetartás erős érzése a szolidaritás szép példáival hozzájárult a rend megmaradásához.

Az ÁVH börtöneit megszenvedő csoportból Bolváry Pál személye kötötte össze a rend 1950-es és 1960-as évekre eső történetét. Az ő tevékenysége szép példája annak, hogyan kapcsolódtak össze hálózatszerűén a katolikus egyház bázisközösségei, és szélesedett egyre az egyházi katakombamozgalom, és teijedt ki az országra. Érdekesen mutatja Ivasivka Mátyás és Arató László monográfiája, hogyan kapcsolódott be a pécsi ciszterciek által szervezett katakombacserkészetbe P. Bolváry:

„A továbbiakra jelentősen hatott Pécsett a pálosok zarándoklással egybekötött Jakab-hegyi búcsúja. A szentmisét a Mecseken levő ősi kolostorromok közelében, az akkori években épülő új, de még befejezetlen kolostornál tartották. A zarándoklaton Arató László is részt vett. Feltűnt neki, hogy a szertartások után az új épület melletti réten sok fiatal játszott, rúgták a labdát, és igen gyakran kiabálták: Pál atya! ... Pál atya! ... Azt tapasztalta, hogy a pálosok az akkori egyházellenes légkörben sem féltek a fiatalokkal foglalkozni. Innen támadt az ötlete, hogy Pécsett - korszerű templomuk melletti kolostorukban - felkeresi a pálos atyákat. Tette ezt azzal a reménnyel, hogy közülük talán valaki elvállalja a titokban továbbműködő 47- es cserkészcsapat tagjainak lelki gondozását. Szándékát erősítette, hogy a

35 Bolyós, 2004.129-133. p.