Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csíky Balázs: 1938 szimbolikus eseményei a magyarországi zsidó sajtó tükrében
1938 szimbolikus eseményei a magyarországi zsidó sajtó tükrében 63 református felekezetre 406 378 1371 1023 810 3988 evangélikus felekezetre x66 147 1688 820 489 3310 Összesen: 1636 1587 8335 5996 3226 20780 1938-ban 5-ször annyian tértek át katolikus hitre a zsidók közül, mint előző évben. A református felekezet esetében a növekedés 3,6-szoros, az evangélikus felekezet esetében 11-szeres volt. Ebben az évben az evangélikus hitre áttért izraeliták abszolút száma is meghaladta a református hitre váltókét. Az evangélikus felekezet hirtelen jött kiugró népszerűsége azonban átmeneti volt, és 1939-ben a konvertiták száma felére csökkent. Az áttérések száma mindegyik keresztény felekezet esetében 1940-re jelentősen visszaesett. Ennek okai között szerepelhetett, hogy az áttérésnek nem volt olyan mentesítő hatása, mint azt előzetesen remélték, vagy nem találták annyira súlyosnak a zsidótörvények végrehajtását a gyakorlatban, mint arra számítottak. Szerepet játszhatott az is, hogy a régi (zsidó) és az új (keresztény) közösség hogyan fogadta a konvertiták lépését. A zsidó vallási szervezetek vezetői előre figyelmeztettek arra, hogy az áttérés nem oldja meg azokat a problémákat, amelyek miatt sokan emellett a lépés mellett döntöttek. Hevesi Simon, az Országos Rabbiegyesület elnöke és Stern Samu, a Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának elnöke közös közleményében kiemelte: „Tartsa mindenki szem előtt és terjessze családja és ismerősei körében a becsületnek s az erkölcsnek azt az alapvető igazságát, hogy amiként a katonának a harcvonalból megszöknie nem szabad, akként gyávaság otthagyni a szorongattatás átmeneti korszakában ősi vallásunkat [...] Nekünk nincs okunk szégyellni zsidó hitünket, mert mi jó zsidók, jó magyarok tudunk lenni mindenkor és azok akarunk maradni továbbra. Aki ma kishitűségből, gyöngelelkűségből vagy számításból eltérül ősei hitétől, ilyen lépéssel nemcsak attól a megbecsüléstől fosztja meg önmagát és családját, amelyet eddig élvezett, hanem azonfelül keserű csalódást is fog szenvedni, mert számításai sem anyagi, sem erkölcsi, sem társadalmi szempontból nem fognak beválni, és hiába tépi ki lelke gyökerét ősi hitéből, új hitében gyökeret verni nem tud, végeredményben pedig a maga gyöngeségével az ellenünk agyarkodó rosszindulatok bátorításához járul hozzá.”9 A neológ Egyenlőség címoldalán megjelent, a Pesti Izraelita Hitközség Rabbisága és Elöljárósága által fogalmazott felhívás már címében (Árulók]) is keményen fogalmazott: „... a cél, amely Önt fájdalmas elhatározásában vezeti, semmiképp sem fog megvalósulni e szándékának végrehajtása révén. A hitehagyás sem elhelyezkedést, sem könnyebb boldogulást nem biztosít senkinek, hiszen számtalan példa bizonyítja, hogy a hitehagyott zsidó továbbra is zsidónak 9 9 A magyar zsidóság vezetőinek szózata hitközségeink tagjaihoz. In: Egyenlőség, 1938. április 28. 5. p.
