Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNY - Rada János: Egyházkritikai röp- és vitairatok Magyarországon 1867-től 1895-ig (Interpretációk, frazeológia és eszmetörténeti háttér)
Egyházkritikai röp- és vitairatok Magyarországon 1867-tól 1895-ig 19 mány számára, hogy lépjen a német állam útjára, és űzze ki a jezsuitákat az országból.74 75 Minden egyes, az egyházzal összefüggő probléma tárgyalását átjárta tehát az „egyházi hatalom” elleni önvédelmi szabadságharc interpretációja. A hadi állapot gondolata már a frazeológia szintjén is tetten érhető: az ultramontánok Róma „előharcosai”, a papság pedig a „hadserege”, a kolostorok „kaszárnyák”, a főpapság „torkig felfegyverkezve” tér haza Rómából, ahogy „fegyverkezik” a püspöki kar befolyása alatt álló autonómiakongresszus is a szabadság ellen, amíg „az ultramontán sereg bevonul” az országba.^ A harc persze elmaradt. 1867 után jó ideig egyetlen kormány fő célját sem jelenthette más, mint hogy stabilizálja a kiegyezés törékeny rendszerét, amiben az egyház a liberális kormányok potenciális szövetségese lehetett - egy új, és pont az egyház felé nyitott front tehát sehogy sem szolgálhatta a kormányok fő reálpolitikai célját.76 Az egyházi és egyházpolitikai reformok polémiája a Tisza-éra idején elcsendesedett, állam és egyház „összecsapása” a század utolsó évtizedéig még váratott magára, persze a magyar „kultúrharc” idején is enyhébb formában valósult meg, mint ahogy a legtöbb szöveg szerzője jósolta. II. Nacionalizmus és a felekezetiség kritikája az egyházpolitikai harcok idején 1890 után a vegyes házasságok és az ún. „elkeresztelések” problémája gerjesztett egyre súlyosabb feszültséget az országban, vagyis hogy a papság egy része jog szerint nem a saját egyházához tartozó gyermekeket is megkeresztelt, és felvett a maga felekezetébe. A problémára megoldást a jó ideje halogatott polgári anyakönyvezés és házasság bevezetése jelenthetett, amit az 1892-től kormányfői posztot betöltő Wekerle Sándor programjába is foglalt. Állam és egyház viszonyát az egyházpolitikai harcok idején még tovább terhelte, hogy Róma nem fogadta el az egyházi anyakönyvezés magyarországi törvényi szabályozását, támogatta a törvénnyel szembeszegülő alsópapság mozgalmát, majd pedig sürgette, hogy az egyház igenis harcoljon az egyházpolitikai reformok ellen.77 Rampolla bíboros például megüzente Rómából: „Az egyház nem szolgáltatja ki harc nélkül Szent István apostoli királyságát a kálvinistáknak és a zsidóknak”78 - az idézett sor már a zsidó vallás tervezett recepciójára is utalt. A papság mozgalma által generált feszültségek csapódtak le Szigetvári Iván álnéven publikált 1893-as röpiratában. A szöveg központi gondolata: a katolikus egyház „nem tűr meg maga felett hatalmat, az állam hatalmát sem, hanem folytonos törekvése, hogy az államot leigázza”. A kultúrharc lényege tehát a szerző felfogása szerint, hogy a Rómából dirigált papság harcot folytat az állam ellen, az „elkeresztelési” harcban pedig - ahogy 74 MÁNYOKI TAMÁS: A jesuiták jellemzése tekintettel az államhozi viszonyukra. Pest, 1872.3., 36. p. 75 TOLDY, 1868. 91., 202., 223. p.; KÓRÓDY, 1870/a. 120. p.; BEZERÉDJ, 1872.; SlMONYI, 1874- 59- p. ?6 Fazekas, 2008.10., 12. p. - Még olyan hír is terjedt az országban, hogy a kormány és a prímás paktum formájában állapodott meg. CSORBA, 1999.171. p. 77 Fazekas, 2008.13-15. p. 78 Idézi: Fazekas, 2008.14. p.
