Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ruzsa-Nagy Zoltán: A Kiskunhalasi Református Egyházközség presbitériumának története a 18. században
A Kiskunhalasi Református Egyházközség presbitériumának története 43 városi tanácstól független egyházkormányzati testület, „consistorium” első írásos emléke. Az első működési szabályzata 1749-ből való.23 * A 18. században, a bodrogkeresztúri konventet követően az újonnan megalakult tiszáninneni egyházkerületben kapott új lendületet a presbitériumok megszervezése. Szentgyörgyi Sámuel püspök vezetésével a borsodi egyházmegye 1735-ben elrendelte a konzisztóriumok megszervezését, amit kiterjesztettek az egész kerületre.2* Források A dunamelléki egyházkerületben kevés forrás maradt fenn a presbitériumok 17-18. századi történetéhez. A Kiskunhalasi Református Egyházközség iratanyagának jelentős része a 20. század közepén elpusztult illetve elveszett, azonban fennmaradt két 18. századi jegyzőkönyv, melyeket a budapesti Ráday Levéltárban őriznek.23 A korábbi egy kisebb formátumú, 1723. évi keltezésű könyv, a másik nagyobb alakú 1764. november 2-i keltezéssel. Ezeket a forrásokat e tanulmányban különösen is a presbitérium működésének szemszögéből vizsgálom. Redemptio A Kiskunhalasi Református Egyházközség belső életét meghatározó presbitérium működése jobban megérthető, ha a térség különleges jogállását is figyelembe vesszük. A kunok autonómiája magában foglalta, hogy a belső életüket saját választott elöljáróik (bírák, kapitányok) igazgatták, saját peres ügyeiket önállóan intézhették, mely a nádor bírói hatósága alá tartozott. A jászkun kerületet Kollonich Lipót esztergomi érsek közvetítésével I. Lipót 1702-ben 500.000 forint összegért zálogba adta a német lovagrendnek, kárpótlásul a lovagrend török kor előtti birtokaiért. Ez ellenkezett a magyar törvényekkel, a jász-kunok testületi nemességével, melyet az országgyűlések és a nádor folyamatosan szóvá is tettek, azonban csak Mária Terézia engedte meg 1745-ben, hogy a jász-kunok pénzen megváltsák magukat az időközben a német lovagrend helyett földesurukká lett Pesti Invalidus Háztól. Ez volt az ún. redemptio. A megváltás összegének kifizetését a köztulajdonban lévő földek használata és értéke alapján osztották szét a lakosok között. Akik a rájuk eső részt kifizették, elnyerték a „redemptus” címet, amely személyi szabadsággal és később földtulajdonnal is járt. A megváltás terhét nem viselők „irredemptus”-ok maradtak, azaz nem kapták vissza a személyes szabadságukat, és a jász-kun települések határaiban lévő földekből sem kaphattak, az általuk használt földeket a közösség elvette. Az irredemptusokat korabeli megnevezés szerint „zsellérekének hívták. A jászkun kerület „zsellérei” valamivel jobb helyzetben voltak, mint az igazi 2'i Révész, 1892. 419. p.; Baráth Béla Levente - Orosz Adrienn: A presbiteri elvű egyházkormányzás kálvini értelmezése és hatása Magyarországon. In: Debreceni Szemle, 2009. 363-372. p. (továbbiakban: Baráth-Orosz, 2009.) 371. p.; RÁCZ, 2007.92. p. skk. 24 Dienes Dénes: Az első püspökválasztás a Tiszáninneni Református Egyházkerületben. Sárospatak, 1996. 65. p. skk. 23 Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára (továbbiakban: RL.) D 87. (=Egyházközségi fondok. Kiskunhalas egyházközség levéltára) 1/1. és 1/2. köt.
