Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Damian, Iulian Mihai: Eneco ferences szerzetes inquisitiója Pécs püspökével szemben (1267)
Eneco ferences szerzetes inquisitiója Pécs püspökével szemben 27 Duna két partján. A püspök képviselőjének szavaiból is kiderül, hogy a tárgyalás pont fegyveres összecsapások idején zajlott, mert a megbízott jelezte, hogy ura számára lehetetlen elhagynia saját egyházmegyéjét „hoc tempore guerre et discordie maxime”. Az eljárás május 28-án kezdődött Eneco szerzetes, Laurentius jegyző és a felek képviselői jelenlétében. Magister Iohannes cedula-ja vagy protes- tatio-ja, amit bemutatott a bíróságnak, a püspök kéréseit tartalmazza, amelyeket így tudunk összefoglalni: (1) Eneco szerzetes bizonyítsa saját in- quisitor-i minőségét azzal, hogy bemutatja a „littere apostolice”-t, és a „lit- tere actionis”-t (idézőlevelet), amelyet állítása szerint birtokolt; (2) egy új időpont és egy olyan helyszín megjelölése, amely biztonságos a püspök számára, miközben amellett érvelt, hogy számára lehetetlen megjelenni Fehérvárott, a közte és a helyi prépost, Farkas mester, IV. Béla helyettes- kancelláija, illetve több báró közötti ellenséges viszony miatt;2« ebben a kontextusban a püspök jelezte hajlandóságát, hogy befogadja az eljárást a székesegyházába vagy egyházmegyéje bármely templomába, miközben a szükséges garanciákat nemcsak a bíró szerzetesnek adja meg (egy kauciót, és magas rangú túszokat), hanem ellenfeleinek is; (3) kérte, hogy fogadják el az urára kedvező tanúvallomásokat, hogy válaszolhasson az ellene irányuló rágalmakra, (4) illetve jelezzék a pontos vádakat és a vádlók nevét, (5) tiltakozott az eljárás eredeti nótáriusa, magister Leonardus személye miatt, aki nyíltan a pécsi püspök ellenfele és az esztergomi érsek híve volt, (6) nemkülönben az eljárási normákat és a használt nyelvet („utrum litteraliter an vulgariter”) határozta meg. Eneco szerzetes, habár a meghallgatás első napján készített határozatában elismerte magister Iohannes procuratorium-ának az érvényességét, élesen visszautasította a püspök kéréseit, köztük azokat is, amelyek a littere apostolicae bemutatásával az ő meghatalmazását igazolták. Ezen felül a következő hétfőn egy új időpontot adott a püspök képviselőjének, hogy „teljes mértékben megvédhesse urát”. A bíróság a meghatározott napon, május 30-án ült össze. Egy bizonyos magister Thomasinus volt a jegyző, aki talán az inkvizítor szerzetessel érkezett Itáliából.3° A püspök képviselője felolvasta megbízólevelét, amelyet bemutatott a bíróságnak és a másik félnek. Ezt követően benyújtott egy tiltakozást, amelyben megismételte a két nappal korábbi tiltakozásának egy részét (köztük annak sürgetését, hogy tanulmányozhassa a szerzetes „littere apostolice”, „tam in bulla, filo et carta, quam stilo, continentia et dictamine” és arról készíthessen egy másolatot). Uj panaszként megem- 29 30 29 „Propter inimicitias magistri Farcasij prepositi Albensis, vicecancelarij domini regis et insidias proditas ab eodem, cuius potestati custodie atque regimini tota civitas Albensis et suburbia”; Farkas mester 1264 májusától töltötte be IV. Béla mellett a helyettes-kancellári pozíciót. Cod.Dipl. Tom. IV/3. 200-201. p. Az urával ellenséges bárók pedig az alábbiak lennének: „Henricum comitem palatinum, magistrum Chák, comitem de Zala, et Stephanum comitem, Firei castri iudicem”. 30 Valószínűleg ugyanarról a „Thomasino notario” -ról van szó, aki 1264 januáijában feltűnt Báncsa István bíboros környezetében, amikor kinevezte káplánját, Róbertét pécsi kanonoknak és valkói esperesnek. Cod.Dipl. Tom. IV/3. 219-222. p. A periratok az olasz nyelv erős hatásáról tanúskodnak (pl. „opprobrium” helyett „guerre” vagy „obpbrobium”), amit az írás is megerősít.
