Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - R. Várkonyi Ágnes: In Nocte Nativitatis Domini…” A karácsonyi elmélkedés Rákóczi Confessio Peccatoris c. művében

„In Nocte Nativitatis Domini..

81

budai pasa Ernő főhercegnek küldött írását így zárta: „Datum Budae festo Nativitatis domini Anno 1588.”

Rákóczi műve nagyszabású, sokrétű, bonyolult alkotás. Párbeszéd latinul Istennel, önmagával, a kor uralkodóival, múlttal és jövővel. A korabeli igények szerint irodalmi bölcseleti, politikai alkotás. Gazdag világából csupán egyetlen vonulatán tekintettünk át. Rákóczi életének eseményeit úgy adja elő, hogy átszövik a rejtett és nyílt bibliai utalások, a kor elvárásai, a természettudományos világkép esszenciája, a jezsuita nevelés fegyelme, a janzenizmus bensőséges, érzelemgazdag hite s a megélt szabadságharc mindmegannyi racionális tapasztalata. Nincs hagyományos időrendje. Logikája látszólag csupa töredezettség, gondolatmenete szaggatott. De az elmélkedés a betlehemi jászol mellől indul és oda tér vissza, a karácsonyélmény átszövi a művet és különleges kommunikatív erővel tartja össze, frissen szólítja meg ma is a jövőt. Tudnunk kell tehát tárgyszerűen, tudományosan bizonyíthatóan, hogy miről is szólnak, mit üzennek nekünk a Vallomások Rodostóban átélt és papírra vetett karácsonyai.

Rákóczi Vallomásaiban a karácsony fogalma az olvasó számára lehetőség az alkotás, az élmény, kultúra, vallás, az újraírt hagyomány esszenciális valóságába való belehelyezkedésre. Lehetőség újraértelmezni az alkotó programját, felfogni a lezárhatatlan érzelemvilág gazdag tájait és tovább gondolni a művet. A karácsony egyfajta kulcsélmény, hogy a befogadók, az olvasók, a 21. század megértse Rákóczi gondolatait, helyesebben - Derrida szavaival - mintegy élővé tegye megértésre az elmúlt időt, mert múltunkért és jövőnkért csak így vállalhatunk felelősséget.