Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - R. Várkonyi Ágnes: In Nocte Nativitatis Domini…” A karácsonyi elmélkedés Rákóczi Confessio Peccatoris c. művében
„In Nocte Nativitatis Domini...” 69 nagybetűs, szálkás írásával az „Amen” után új sorban, a margón némileg kiemelt bejegyzést.33 Autográf továbbá valószínűleg az Ádám elmélkedés és bizonyosan a Karácsonyi elmélkedés címe és a harmadik könyv címe.34 35 Anélkül, hogy a kézirat bonyolult kérdéseivel érdemben itt foglalkozhatnánk, egyértelműen megállapítható az eredetinek elfogadott példány alapján, hogy a Confessio címét és a Karácsonyi elmélkedés címét Rákóczi saját kezűleg írta rá, esetleg utólag, a kéziratra. A mű egészének a címe karácsony élményét és a vallomástevő bűnösséget foglalja össze. A két elmélkedés ugyancsak a bűnbeeséssel és a karácsonyi megváltással foglalkozik. A főcím kettős beszédhelyzetet teremt: beszélgetés önmagával és beszélgetés „a Megváltó jászla” mellett, úgy, ahogy szívében született meg az isteni gyermek.35 Eltekintve attól, hogy a hosszú címben érződik Szent Ágoston művében a Confessiones befejező elvont gondolata - „Mikor pihen majd bennünk az Isten”36 - a Confessio peccatoris címe szerint olyan történet, ahol az elbeszélő a megszületett Megváltó jászla mellett beszélget önmagával. Valójában a mű egészét tekintve a „beszélgetés” széles körű: beszélget a betlehemi gyermekkel, az Atyaistennel, kortársaival, a fejedelmekkel és az utókorral. Rákóczi életútját a betlehemi történet viszonyított értelmezésével indítja el: „Te [...] istállóban születtél, én pedig palotában; [...] A te szüleid szegények, az enyémek fejedelmek, te szegénységben jöttél a világra, én gazdagságban.” Az első könyv az életút elbeszélésével 1700-ban megszakad. Rákóczi csupán jelzi: kezébe vette hazája ügyeit, de bűnös ember, lelki értelemben por és hamu (lélek nélküli lény, féreg). Nem méltó a reá váró feladatra, s nem is képes, hogy végrehajtsa. A szöveg itt a karácsony^ gondolataival zárul. Majd ezután következik a két meditáció: Az első az Ádám bűnbeeséséről és a megrontott emberi természet megújulásáról, és a 33 „Haec exaravit ante te, Domine, cinis et vermis peccatorum maximus coram mundo Franciscus II. Princeps Rákóczi, tua gratia Princeps Transylvaniae,partium Regni Hungáriáé dominus et Siculorum comes, dux in Munkács et Makovicz, dominus hereditarius in Sáros Patak, Tokai, Regecz, Szerencs et Ónod, Somlio et Lednitze et in grati animi signum et charitatis pignus Eremitis Camaldulensibus S.Joannis de Groosbois, quorum sancta vita et exemplis ductus et gratia Dei adjutus haec didicit, reliquit conservanda, ut manifestentur mirabilia tua, Domine, et adoretur providentia tua a legentibus, quorum preces scribens expetit.” Confessio. 1716. 234. p. 34 Confessio. 1716.117., 141., 453. p. 35 A Rákóczi kézjegyével ellátott szöveg írásképe mindvégig egységes. A cím, az első könyv utáni bejegyzés, a harmadik könyv címe bizonyosan autográf, a szöveg apró betűs írása lehetséges, hogy más időben, más körülmények között Rákóczié, de nem bizonyos. Ezúttal nem térhetünk ki a kézirat különböző írásaira, amelyben a végső szót írásszakértő bevonásával lehet kimondani. Mindenesetre, nagy súllyal esik a latban Kovács Ilonának a Meditációk szöveghagyományával kapcsolatos hasonló megállapítása és az a meglátása, hogy Rákóczi általában diktálta a szövegeit, mint általában Európában a hozzá hasonló társadalmi állásúak. KOVÁCS ILONA: A Meditációk szöveghagyománya. In: II. Rákóczi Ferenc meditációi. A latin szöveget gondozta: Déri Balázs. A francia szövegeket gondozta és jegyzetelte: Kovács Ilona. A tartalmi összefoglalókat készítette: Tüskés Gábor. Bp., 1997. 36 Aurelius Augustinus: Vallomások. Ford. és a jegyzeteket írta: Városi István. Utószó: Redl Károly. Bp., 1982. 475. p.
