Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bűdi Regina: Comenius hatása a Svéd Birodalomban és Magyarországon
50 Egyháztörténeti Szemle XVI/1 (2015) kuló vitákat kellett volna kezelnie, ezt azonban több esetben nem sikerült megtennie, sőt ő maga is vitákba keveredett. Az egyetemi nyomda mellett megalapította saját püspöki nyomdáját 1669-ben, és ennek kíséretében papírgyárat is működtetett 1667-től, illetve kiadóként is működött.«0 Minél több könyvet igyekezett eljuttatni az iskoláknak és a gyülekezeteknek; ezek között ott voltak saját művei is. Rendszeresen püspöki ellenőrző körutakat tett, és körleveleket írt a gyülekezeteknek, hogy az újítások és a fentebbről, állami részről kapott utasítások eljussanak mindenhova, és beteljesüljenek a legkisebb faluban is. A vándoriskola-rendszer neki köszönhető, bár elég kevés helyen sikerült megvalósítania.«1 Úgyszintén követőjére, fiára maradt annak a bibliamagyarázó műnek a befejezése, amelyre 1672-ben XI. Károlytól engedélyt és anyagi támogatást kapott, azonban a korrigáló szervek lassúsága és a teológiai nézeteltérések miatt a mű csak 1728-ra lett kész. Gezelius 1690. január 20-án halt meg Turkuban. A turkui püspöki székben fia követte őt. Gezelius és Comenius találkozása Mint mindezekből kiderül, Gezelius az 1630-as években az Uppsalai Egyetemen tanult. Diáktársa volt a kancellár fia, Erik Oxenstierna, aki már apja révén találkozott Comenius tanaival. Ugyanebben az időben tartózkodott a Svéd Birodalomban a skót John Dury, aki irénistaként úgyszintén a come- niusi eszméket hirdette. így nagyon valószínű, Gezelius már ekkor találkozott a comeniusi természetelvű pedagógiával és gondolatokkal. Később, tartui tartózkodása idején az Akadémián olyan német és külföldi oktató- és diákcsoport működött, ahol ismert volt Comenius. Például Heinrich Hein német jogprofesszor, az ugyancsak német nemzetiségű Friedrich Menius történelemprofesszor, vagy a tartui fellebbviteli bíróság tagja, Georg Stiernhielm is ehhez a körhöz tartozott. Utóbbival Gezelius jó barátságban volt. Stiernhielm költőként a platonikus természetmisztika irányzatának követője és képviselője volt, Comenius tanainak hirdetője oly módon, hogy Johann Alstedtnek, Comenius tanárának gondolataira támaszkodott. Az ő társaságukban mozogva Gezelius valószínűleg találkozott is Comeniusszal, akinek tanait leginkább a Janua linguarum reserata aurea fordítása során sajátította el.«2 Id. Johannes Gezelius fontosabb műveiről és azok ideológiai hátteréről Gezelius munkásságának fontos része volt a könyvírás. Leginkább tankönyveket, egyháztörvény-tervezeteket írt, viszont a korára oly jellemző dogmatikai írásokat hanyagolta. Alaptermészete ebből is jól kivehető. Nem új tanok létrehozására, sem azok szoros követésére és elemezgetésére szánta el magát, hanem a burjánzó magyarázatok és értelmezések közepette kiszűrte azt, amely leginkább illik a munkájához, amelyet leginkább tud alkalmazni. így nem csoda, hogy műveihez több eszme is kapcsolható. * * * * «° Laasonen, Pentti: Johannes Gezelius vanhempi ja suomalainen täysortodoksia. Helsinki, 1977. (Suomen Kirkohistoriallinen Seura 103.) (továbbiakban: Laasonen, 1977-) 412-417- P- «• Heikkinen, 1989. 64. p. «2 Leinonen, 1998.33-38. p.
