Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - RECENZIÓK - Fazekas Csaba: Rónay László: Egyenes gerinccel. A magyar katolicizmus Trianontól a világválságig
Recenziók 119 A ténybeli pontatlanságok mellett fontosabbnak érezzük a köteten végighúzódó következetlen tárgyalásmódot. A kronologikus renden kívül nem nagyon lehet tematikai rendező elvet kimutatni. A szerző sok dologba inkább csak „belekap”, részletesen, újságcikkek idézésével ismertet az egyház szempontjából is inkább másodlagos eseményeket, fontosabbakat pedig figyelmen kívül hagy. Mint említettük, az 1922. évi országos katolikus nagygyűlés eseményeit részletesen közölte, az 1923. évit megemlítette (87. p.), az 1924-1929. években tartott rendezvényekre helyenként utalt, helyenként nem, ráadásul ezt az eljárást nem indokolta. Gyakran foglalkozott Prohászka Ottokárral, számos beszédrészletét közölte és méltatta, ami önmagában teljesen helyeselhető eljárás, tekintettel arra, hogy a székesfehérvári püspök - 1927. április elején bekövetkezett haláláig - majdnem a tárgyalt korszak egészében kiemelkedő, meghatározó szerepet játszott az egyházban és a közéletben egyaránt. Az viszont ugyanakkor érthetetlen, miért csak három mondatot szentelt Prohászka püspöki beiktatása 1925 őszén (illetve 1926 elején) ünnepelt 20 éves évfordulójának (121. p.). Egyrészt az 1925. évi országos katolikus nagygyűlés jórészt erről a jubileumról „szólt” (a grandiózus rendezvény említése nem szerepel a kötetben), másrészt más, Prohászkához képest jóval kevésbé fontos egyházi személyek évfordulóinak jelentősebb teret szentelt (Vö. pl. 109. p.). Prohászkához kapcsolódó kisebb jelentőségű eseményekről ugyanakkor részletesen, a Nemzeti Újság hosszas lapkivágatainak közlésével (39-41., 92. stb. p.) beszámolt. A kötet harmadik fejezetét szinte teljes egészében az 1925. évi szentév eseményeinek, az azokon való magyar részvétel részletei bemutatásának szentelte (103-110. p.). Emellett semmiféle módszertani magyarázatot nem adott arra, hogy melyik eseményt miért tartotta fontosnak megemlíteni. Úgy tűnik, a Nemzeti Újság nem is feltétlenül következetes átlapozá- sakor hol ez ragadta meg a szerző figyelmét, hol az. Külföldi vonatkozású egyháztörténeti eseményt keveset ismertet, nem indokolta, hogy miért pont az 1926. évi chicagói eucharisztikus kongresszust, illetve Hanauer Á. István váci püspök észak-amerikai pasztorációs útját választotta (126., 130-131. p.), vélhetően azért, mert a magyar vonatkozások kapcsán ezekről az újság részletesen beszámolt. A mexikói egyházüldözés részletezése (131- 132. p.) ennél is nehezebben indokolható, hiszen a katolikus egyházzal szembeni intézkedésekre más országokban is került sor (Kisebb említések még: 137. p.). Részletesen beszámolt az 1926. évi megyeri cserkész nagytáborról (133-136. p.), majd váratlanul újra néhány vidéki katolikus gyűlésen elhangzott gondolatra utalt (136-137. p.), a fejezet végén - meghökkentő módon - a Katolikus Néppárt megalakulásának 30. évfordulójára tért át. Ráadásul itt is maradtak követhetetlen gondolatok: „Az első nemzetgyűlési választásokon azonban a párt súlyos veszteségeket szenvedett: nem szerzett mandátumot vezetője, Zichy Nándor gróf sem, helyébe a párt parlamenti frakciójának élére Zichy János gróf került, majd évek múlva Zichy Aladár gróf követte.” (138. p.) Az első nemzetgyűlési választásokat 1920- ban tartották, ahol az 1895-ben alakult Néppárt azért nem tudott vereségeket szenvedni, mert ilyen néven már nem is létezett, így a választásokon sem indult (A különböző keresztény párti formációk közül ekkor a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja volt a legjelentősebb, amelyre az 1920. évi választáson véletlenül sem lehet azt mondani, hogy súlyos vereséget szén-
