Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - RECENZIÓK - Molnár Sándor Károly: Távol az Araráttól

Recenziók 113 Távol az Araráttól. Örmény kultúra a Kárpát-medencében. A Budapesti Történetei Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár közös kiállítása, 2013. április 5. - 2013. szeptember 15. A kiállítást rendezte és a katalógust szerkesztette: Kovács Bálint és Pál Emese. Budapest, BTM - OSZK, 2013.184 old. A Kárpát-medencei armenológia súlyát mutatja, hogy az utóbbi évek rend­szeres szakmai konferenciái után egyre gyakrabban rendeznek Budapesten örmény tematikájú kiállítást. Ami a szakmai műhelykonferenciák alkalmá­val érlelődött, annak aprópénzre váltásával találkozhattak azok, akik a Budapesti Történeti Múzeumban megtekintették a Távol az Araráttól című kiállítást. A bemutatni kívánt kötet ennek a kiállításnak „katalógusa­ként” jelent meg, azonban attól több. A tárlat megnyitásakor 2013. április 5-6-án a kiállítást szervező intézmények a Lipcsei Egyetem GWZO intéze­tével közösen rendezték meg a Kulturális transzfer lehetőségei - Örmé­nyek Közép- és Kelet-Európában konferenciát. A kötet első felében talál­ható tíz tanulmány tehát, a megnyitó konferencia és kiállítás főbb témáit járják körül, amelyet a kiállítás szigorúan vett „katalógusa” követ. Üdvöz­lendő, hogy két tanulmány elkészítését egy-egy tudományos alap támogat­ta. A kötet első tanulmányát PÁL Judit: Az erdélyi örmények a betelepe­déstől a beilleszkedésig címmel írta (9-16. p.). A tanulmány célkitűzése az örmények erdélyi betelepülésének ismertetése a 17. század második felétől a 19. század közepéig. A tanulmány súlypontja az erdélyi örmények lélek­számúnak meghatározása adja. Pál Judit más szerzők véleményétől eltérő­en nem 3000 családra teszi a betelepült örmény családok számát, hanem 300 család alatt becsüli (11. p.). Az erdélyi örmények jelentőségét a szerző Michael Lebrecht gondolatával foglalta össze: „ A görögök és az örmények olyanok az erdélyi államszervezetben, mint az érverés az emberi testben. Bővérűséget éppen úgy jelzik, mint a lázat. Arckifejezésükről egész ponto­san le lehet olvasni, hogy az állam egészséges-e vagy pedig sorvadás emész­ti.” (15. p.) A kötet második tanulmányát Nagy Kornél készítette Az erdélyi ör­mények vallási uniója - Oxendio Virziresco unitus püspök portréja cím­mel (17-27. p.). A szerző Oxendio püspök életútjának ismerője, amit a tanulmány gazdag apparátus-jegyzéke is bizonyít. Fontos hangsúlyozni Nagy Kornél megállapítását, miszerint „az erdélyi örmények egyháztörté­netét a tudomány művelői mindig is marginális témának tekintették. Eh­hez nagyban hozzájárult az is, hogy az erdélyi örmények felekezeti viszo­nyaira vonatkozó tetemes számú forrásanyag túlnyomó többségét nem hazai, hanem külföldi levéltárak iratanyagaiban őrzik.” (17. p.) Bizonyosan hasonló megállapítást más résztémákkal és korszakokkal kapcsolatosan is tehetünk. Bíztató, hogy napjainkban a kutatók előtt megnyíltak a határok és tudományos gyűjtemények, így differenciáltabb képet kaphatnak a vizs­gált témájukat illetően. A harmadik tanulmányban „Isteni láng és pokoltűz között” - Örmény írásművészet és könyvkultúra (29-34. P-) címmel foglalta össze Armenuhi Drost-Abgarjan az örmény betűírás történetét. A szerző véleménye sze­rint az 5. századra kialakult örmény írásbeliség jelentőségén keresztül ért­

Next

/
Thumbnails
Contents