Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Vaderna Gábor: Rudnay Sándor érseki beiktatásának irodalmi reprezentációja

Rudnay Sándor érseki beiktatásának irodalmi reprezentációja*

Vaderna Gábor

Amikor Rudnay Sándor (1760-1831) érseki kinevezését 1819. július 12-én az uralkodó, I. Ferenc Firenzében aláírta, az esztergomi érseki szék immár tíz esztendeje állt üresen. Az egyháztörténeti irodalom az udvar és a katolikus egyház közti, ekkor már évtizedes múltra visszatekintő feszültségek feloldási kísérleteként értékeli e kinevezést.* 1 Abban azonban megoszlanak a vélemények, hogy ki mit remélt e hosszú ideje megüresedett pozíció betöltésétől, s kinek váltak valóra reményei. Kérdés, hogy I. Ferenc egyházpolitikája mennyiben örököse a jozefinus egyházpolitikának,2 3 s mit tudott kezdeni annak hagyományaival. Az érsekség betöltése körüli udvari iratanyagban tájékozódó Hermann Egyed nagyszerű tanulmányában körültekintően mutatja be, hogy nemcsak az udvar és az egyházi vezetők közötti jogköri viták húzódtak a háttérben, nemcsak politikai kérdések játszottak szerepet - bár kétségen kívül azok is -, hanem legalább ennyire gazdasági megfontolások szintén közrejátszottak a magas egyházi tisztségek (az érsekség mellett több püspökség) betöltetlenségében.s Az érseki jövedelem közvetlenül udvari kasszába áramlása egyszerre volt szinte létszükséglet a napóleoni háborúk idején, másrészt sakkban lehetett tartani vele az együttműködéstől vonakodó egyháziakat. Mindenesetre az érseki szék betöltésének ügye hosszú távon a magyarországi politika egyik legfontosabb nyitott kérdése volt.

Nézzük az előzményeket! Károly Ambrus főherceg (1785-1809) 1808- as érseki székbe segítésével egy kétségkívül udvarhű személy került csaknem kilenc év szünet után gróf Batthyány József megüresedett helyére. Az uralkodó unokatestvére, a Habsburg-Lotharingiai-ház estei-modenai ágáról származó Károly Ambrus szédületes sebességgel haladt előre az egyházi hierarchiában: az uralkodó 1806. június 29-án nevezte ki az 1795 óta betöltetlen váci püspökség adminisztrátorává, 1807. január 7-én iktatták hivatalába, november 5-én pedig a szerpapi rendet (diakónusságot) vette fel az éppen őt helyettesítő Bodonyi Elek segédpüspök kezéből, majd másnap - pápai felmentéssel — az áldozópapságot is. 1808. január 8-án ő esketi össze húgát, Márai Ludovika hercegnőt és az uralkodót, majd a király kérvényez* Ez az írás az MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíj támogatásával készült.

1 Ld. pl. Hermann Egyed: Az esztergomi érsek-prímási szék betöltése a XIX. század első felében. In: Századok, 1944. 1-3. sz. 463-487. p. (továbbiakban: Hermann, 1944.); Meszlényi Antal: Rudnay Sándor. (1819-1831) In: UŐ: A magyar herceg- prímások arcképsorozata. (1707-1945) Bp., 1970.168-204. P- (továbbiakban: Meszlényi, 1970.) 168-172. p.

2 A klérus és az udvar közötti feszültségről legutóbb ld.: Bahlcke, JOACHIM: A magyar püspöki kar és a Habsburg Monarchia. Együttműködéstől a konfrontációig. (1686- 1790) Ford.: Fazekas István. Bp., 2013. (továbbiakban: Bahlcke, 2013.) 399-407. p.

3 1800-ban például a prímási széken kívül hét püspöki szék volt már hosszabb ideje betöltetlen. Ezekről ld. Eckhart Ferenc: A püspöki székek és a káptalani javadalmak betöltése Mária Terézia korától 1918-ig. Bp., 1935.11. p.; Hermann, 1944.463. p.