Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története
A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története 9 A kutatás szinte egyöntetűen feltételezi, hogy a 12. században nagyarányú átalakításokat végeztek a bazilikában, ezek pontosabb meghatározására éppen a közelmúltban tettek kísérletet.2® A bazilikától északra állhatott a prépost palotája (egyben királyi szálláshely),* 26 míg tőle délre legújabban egy kerengővei rendelkező, úgynevezett dómkolostort feltételeznek, amely a kora Árpád-korban a kanonokok szállásául szolgált, és a káptalani iskolának, valamint egy vendégháznak is helyt adhatott. A kanonokok közös életének megszűntével kanonoki házak jöhettek létre a templomtól délre, ekkor a dómkolostort elbonthatták.2? A bazilika építésének elsődleges célja István király temetkezőhelyének létrehozása volt. Holttestének temetés utáni sorsáról legendái is megemlékeznek. A Kisebbik így ír erről: „amint egyre-másra múltak az évek, akár a nép körében elharapózó gonoszság, akár az egyház valamiféle megoszlása miatt, ez az oly sokat érő kincs a földben lappangott, s a halandók belátása elől elrejtve egyedül az Úr szemeinek mutatkozott”.28 Többet szól minderről a Hartvik-féle legenda: a bazilika felszentelése után „a szent testet az épület közepén álló, hófehér márvány szarkofágba helyezték, ahol az Úr sok éven át részesítette az ő érdemeire tekintve számtalan jótéteményben a sok szerencsétlenség sújtotta, hideglelős, búját-baját kikiáltó vagy ítélet terhét hordozó embert. [...] Ugyanezen a helyen nyugodott tehát a szent test 45 esztendőn át.”29 A 19. században Fehérvárott találtak egy római eredetű, keresztény szimbolikával átfaragott szarkofágot, amelynek egyik keskeny oldalán lélekvivő angyalábrázolás van, hosszoldalain pedig növényi formák, illetve egy-egy hatszárnyú kerub, akik a paradicsomot őrizték. A sírláda a Nemzeti Múzeumba került, majd 1936-ban vissza Székesfehérvárra, a kialakítás alatt lévő romkertbe. Varjú Elemér, a 20. század első felének jelentős művelődéstörténésze vetette fel, hogy ez azonos lehet a hartviki szarkofággal, és így benne látta az államalapító király végső nyughelyét. Nézetét a korban székesfehérvári Szűz Mária-prépostság temploma a 11. században. In: Európa közepe 388-390. p.; Biczó Piroska: A székesfehérvári királyi bazilika régészeti ásatásainak újabb eredményei. In: A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon. Szerk.: Benkő Elek - Kovács Gyöngyi. Bp., 2010. 315-332.; Uő: A székesfehérvári Szűz Mária-prépostsági templom déli oldalának régészeti feltárása. In: Károly Róbert és Székesfehérvár. Székesfehérvár, 2011. (Magyar királyok és Székesfehérvár II. - A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum kiadványai 6.) 139-170. p. Szent Imre síijára ld.: SZABÓ Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszhelyének kérdése a székes- fehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában. In: Műemlékvédelmi Szemle, 1996. 5-52. p. Szabó Zoltán: A székesfehérvári királyi bazilika építéstörténete. Bp., 2010. (Ecclesia Beatae Mariae Virginis Albaregalis II/i.) 26 Zsoldos Attila: Korai vármegyéink az újabb történeti kutatások fényében. In: Castrum -A Castrum Bene Egyesület hírlevele, 2010/1. 5-13. p., 12-13. Pz? Siklósi Gyula: Székesfehérvár legkorábbi egyházi intézményei a középkorban. In: Egyházak a változó világban. Szerk.: Bárdos István - Beke Margit. Tatabánya, 1992. 109-118. p.; UŐ: Székesfehérvár. In: Korai magyar történeti lexikon. (9-14. század). Főszerk.: Kristó Gyula. Szerk.: Engel Pál - Makk Ferenc. Bp., 1994. 626-628. p. 2» SRH II. 399. p., ÁKÍF 313. p. 29 SRH II. 433. p., ÁKÍF 334. p.
