Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története

4

Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015)

amely népek természetes fekvésüknél fogva igen megerősített helyeken laktak. E herceget sok fáradsággal és hadi verejtékkel is nehezen fogta el, megölte, aranyat, drágaköveket és más értékes köveket megszámlálhatatlan bőségben tartalmazó kincstárát megszerezte. Oda Zoltán nevű elődjét helyezte, aki azután örökölte ezen erdélyi részeket [...] E sokféle kincsből Szent István király igen meggazdagodva az általa alapított fehérvári bazilikát [...] gyarapította és látta el. [...] És mivel e Gyula gonoszul szerezte pénzét, ezért ez az egyház gyakran szenvedett tűzvészt. Ebben az egyházban anyai nagybátyját egész családjával akarata ellenére arra kényszerítette, hogy megkeresztelkedjék.”6 *

A krónikás szakasz értelmezése nem problémamentes: az elbeszélés valószínűleg indokolatlanul vált át Keánról Gyulára, az erdélyi törzsi állam vezetőjére, akit bizonyosan nem Fehérváron kereszteltek meg, hiszen már Istvánnal való konfliktusa előtt ortodox hitű keresztény volt. Ha elfogadjuk, hogy az egész passzus eredeti formájában Keánról szólt, akinek a kincseiből alapították a fehérvári egyházat - ahogyan az egyébként a bővebb krónikaszöveget a 13. században kivonatoló Kézai Simon gestájában rövidebben olvasható? —, akkor már csak az a kérdés, ki is lehetett ő. A magyar történetírás java része a szó etimológiája alapján, amely szerint az a ‘fejedelem’ jelentésű török kagán szóból ered, Sámuel bolgár kánt (azaz kagánt), későbbi cárt keresi Keánban. Egy nyugati kútfőből tudjuk, hogy Szent István valamikor 1015 és 1018 között részt vett az akkor már évtizedek óta folyó bizánci-bolgár háborúban II. (Bolgárölő) Basileios bizánci császár oldalán, részt vállalt Ohrid városának elfoglalásában, ahonnan ereklyékkel tért vissza Magyarországra, amelyeket később Fehérvárott őriztek.8 Ennélfogva Keán tényleg a bolgár uralkodót jelölheti, akit címe szerint nevez meg a krónika. Az események ilyen rekonstrukciója a fehérvári bazilika alapítását és kincsekkel, ereklyékkel való ellátását az 1010-es évek második felére keltezi. 9

Történetírásunkban azonban néhány évtizede másféle azonosítás is napvilágot látott Keánnal kapcsolatban. A név etimológiáját nem tagadva, benne az Észak-Erdélytől sok tekintetben eltérő fejlődésű Dél-Erdély Szent István koráig elélő, elmagyarosodó bolgár törzsfőjét látja néhány kutató, akivel ugyanúgy meg kellett küzdenie Istvánnak az ország egyesítéséért, mint számos más törzsi vezetővel, így Gyulával vagy a Maros-vidéki Aj- tonnyal. Amennyiben igaz ez az azonosítás, az erdélyi Keán elleni háborút Gyula 1003. évi legyőzése utánra szokás keltezni néhány évvel; leginkább az 1010-ig terjedő időszak szokott szóba kerülni. Ez az értelmezés ugyanakkor ellentétbe kerül éppen a fehérvári egyház 1018 körüli hagyományos

Catalogus fontium historiae Hungaricae. 1-IV. Bp., 1937-1943. (továbbiakban: G.) I. 140. p., ÁKÍF 214-215. p.

6 SRH 1.315-316. p., ÁKÍF 372-374. p.

7 SRH I. 172. p., Anonymus: A magyarok cselekedetei - Kézai Simon: A magyarok cselekedetei. Anonymus művét Veszprémy László, Kézai Simon művét Bollók János fordította. Utószó, jegyz.: Veszprémy László. Bp., 1999. (Milleniumi magyar történelem - Források) (továbbiakban: Anon. - Kézai) 108. p.

8 G. II. 969-970. p., ÁKÍF 226-228. p.

9 GyÖRFFY György: István király és műve. Bp., 1977. (továbbiakban: GyöRFFY, 1977.) 316-321. p.