Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - RECENZIÓK - Eperjesi Zoltán: Globalisierung der Kirchen
Globalisierung der Kirchen. Der Ökumenische Rat der Kirchen und die Entdeckung der Dritten Welt in den 1960er und 1970er Jahren. Hrsg.: Kunter, Katharina - Schilling, Annegreth. Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 2014. (Arbeiten zur Kirchlichen Zeitgeschichte. Reihe B: Darstellungen 58.) 379 Seiten. Az egyházak ma a legfontosabb globális szereplők közé tartoznak, mert bár elsősorban helyi szinteken működnek, ugyanakkor transznacionálisán is össze vannak kötve. Az Egyházak Világtanácsa (WCC) tekinthető a nem római katolikus kereszténység legkiemelkedőbb nemzetközi fórumának, de a WCC csak az 1960-as és 1970-es évek folyamán fejlődött valódi globális és polgári jellegű szervezetté. Az Egyházak Világtanácsának 1948-as megalapítása főként európai és észak-amerikai egyházak kezdeményezésére történt, hogy majd a dekolonizációs és Nyugattól való egyre nagyobb elfordulás következtében egyre inkább a harmadik világ képviselői vegyék kezükbe az ökumenikus ügyeknek az előrevitelét. Az így beinduló, de már egyházi szinteken is megmutatkozó globalizáció nem csak pozitív hatásokat eredményezett az Afrikából, Ázsiából és Latin- Amerikából egyre nagyobb számban érkező WCC képviselők köreiben. Az e kötetben bemutatott nemzetközi megközelítések szemléltetően bizonyitják úgy világtörténeti, mint teológiai szempontból, hogy a létrejött érdekellentétek új és régi törésvonalak mentén keletkeztek, és igencsak próbára tették az ökumenizmus gondolatát. Közben megváltoztak a nemzetközi egyházi együttműködési feltételek is. A vezetőség átértékelte koordinátáit, s immár az emberi jogok iránt való elkötelezettség, a harmadik világgal kapcsolatos fejlesztések, az elnyomás elleni felszabadító harc segítése és a rasszizmus elleni küzdelem jelentették az újabb stratégiai célokat. A szerzők egyik mérvadó felismerése, hogy ez a fajta globalizációs irányvonal hosszú távon elvezetett a WCC nyugati arculatának átformálásához majd elveszítéséhez, ami egyben a globális protestantizmus intézményes kudarcaként is értelmezhető. A globalizáció fogalma gyakran használatos manapság a médiában és a tudományban, de mindeddig ezt nem feltétlenül hozták összefüggésbe a történelmi egyházakkal, mintha ők érintetlenek maradtak volna e modern folyamatokban. Mindez nagyjából a történeti kutatásra is érvényes volt, hiszen a nagy keresztény egyházak kapcsán a globalizáció hatásait meglehetősen lényegtelen jelenségként kezelték az eddigiek folyamán. Különösképpen érvényes ez az állítás a németországi egyháztörténeti jelenkor-kutatás területén, mert a különféle működő intézmények gyenge összeköttetésben állnak egymással. Részben ezzel magyarázható, hogy mindeddig kevés nyilvános eredmény született a különféle egyházak globalizációjáról a nemzetközi ökumenikus hálózatok 20. századi kontextusában. Ezért is meglepő a Katharina Kunter és Annegreth Schilling által szerkesztett sokrétű antológia, amely pontosan a fent említett témakört célozza meg. Az általuk összegyűjtött szövegek azt bizonyítják, hogy a protestáns egyházak már az 1950-es évek óta elindultak a globalizáció irányába, mármint az ökumenikus kötelezettségvállalás és a hozzá kapcsolódó globális egyházi, politikai és társadalmi nézetek alapján
