Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - RECENZIÓK - Csermelyi József: Források a magyar görögkatolikusok történetéhez 1.
Recenziók 145 A másik bemutatandó kötetben mindössze egyetlen, ám annál terjedelmesebb forrás közlésére vállalkoztak, az Esztergomi Prímási Levéltár Archivum ecclesiasticum vetus nr. 2100/1-9. 1741-es jelzetű javadalom összeírására, amely csaknem 500, az egri püspökség joghatósága alá rendelt északkelet-magyarországi görögkatolikus parókia adatait és jövedelmét ismerteti. A sokáig ismeretlen forrásra csak nemrégiben hívta fel a figyelmet Udvari István két 1999-es publikációjában. Az összeírás keletkezése az 1733-ban ismét felállított Lelkészpénztár működéséhez köthető, amelyet III. Károly hozott létre az alacsony javadalmú katolikus lelkészségek megélhetésének biztosítására. A felmérést a munkácsi görögkatolikus püspökség kánonjogi önállóságának hiányában (azt csak 1771-ben nyerte el) Erdődy Gábor Antal egri megyésfőpásztor készíttette el, s a közreadók véleménye szerint utóda, a később esztergomi érsekké kinevezett Barkóczy Ferenc révén került mai őrzési helyére. Az egyes parókiák összeírása a következő sémára épült: parókia neve, az esetleges leányegyházak nevei, a templom szerkezete (kő vagy fa), állapota, felszereltsége, a parókiaépület jellemzése, a parókia jövedelemforrásai, a kegyúr és a tanító neve, illetve utóbbi javadalmazása. A településneveket a kiadók azonosították, valamint megadták jelenlegi (szlovák, ukrán illetve román) nevüket is. Az egyes településeknél lábjegyzetben közölték, hogy három másik, nyomtatásban már korábban megjelent lelkészség-összeírásban milyen néven szerepeltek.2 Külön öröm, és az összehasonlítást nagyban megkönnyíti, hogy e három összeírás mindegyike digitalizált formában elérhető a kutatócsoport honlapján. Véleményem szerint azonban nem kellett volna eltekinteni az oldalszámok közlésétől. A szerkesztői bevezetőt a szöveg átírását végző Simon Katalin latinmagyar szószedete, majd maga a forrásközlés követi. Az ezután következő összevont személy- és helynévmutatóban a keresést megkönnyítendő a kegyurak nevét kurzívval, a lelkészekét kiskapitálissal emelték ki. A különböző névalakok közti keresztmutatózás helyett azt a kézenfekvő, és talán jobban is hasznosítható módszert alkalmazták, hogy a települések korabeli, valamint későbbi magyar, illetve külföldi neve mellett is megadták a megfelelő oldalszámot. Mindenképp szót kell ejteni e forráskiadvány sokrétű hasznosításának lehetőségeiről. Nem csupán egyháztörténeti és népességtörténeti hozadékai vannak, de a templomok leírása révén művészettörténeti, a jövedelmek közlése révén pedig gazdaságtörténeti adalékokkal is bír, nem is beszélve a helytörténetről, amelynek egyik megkerülhetetlen forráscsoportjába tartozik, ahová a katolikus püspökségek egyházlátogatási jegyzőkönyvei is. Ezért is jelentős, hogy a Szent Atanáz Főiskola kutatócsoportja vállalkozott ezeknek a nagy teijedelmű 2 Ezek a következők: Ember Győző: A munkácsi görög katolikus püspökség lelkészségeinek 1747. évi összeírása. In: Regnum. Egyháztörténeti évkönyv, 1944- 1946. Bp., 1947. 95-116. p.; Bendász István - Kői István: a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye lelkészségeinek 1792. évi katalógusa. Nyíregyháza, 1994.; Udvari István: A munkácsi görögkatolikus püspökség lelkészségeinek 1806. évi összeírása. Nyíregyháza, 1990.
