Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - RECENZIÓK - Süttő Szilárd: Kiss Gergely: Királyi egyházak a középkori Magyarországon
Recenziók 139 ilyennek rövid leírásával, mint: „exemptio”, „ordinarius”, „protectio”, „püspöki hatalom, joghatóság” [kurzívval az eredetiben - S. Sz.], illetve „sainte-chapelle”. Nem világos, hogy miért pont ez az öt fordul itt elő, illetve hogy ez az öt miért, amikor a szerző ezekre a szövegben is kitérhetett volna, illetve ki is tért: a sainte-chapelle mibenlétét például nemcsak a 156. oldalon magyarázza, hanem a 12-13.-on is. az exemptióét a 155. mellett a 26-27.-en is, majdnem - tényleg: miért csak majdnem? - ugyanúgy. Ez a kis fogalomtár nyilván nem tudományos, hanem legfeljebb ismeretterjesztő igényeknek kíván megfelelni - összességében igencsak mérsékelt sikerrel. Hivatkozások híján nem tudni, a szerző mire támaszkodott pl. a „püspöki hatalom joghatóság” passzus megírásánál, de úgy tűnik, nem sikerült az igazságnak megfelelő képet alkotnia a püspöknek a katolikus egyház tanítói hatalmából (potestas magisterii) való részesedéséről. Szerinte a „püspöki hatalom, joghatóság - három elemből tevődött össze, tanítói, szentelő és kormányzati joghatóságból (potestas magisterii, ordinis, iurisdictionis). A tanítói hatalom alatt az értendő, hogy a püspök feladata volt az egyháziak tanításának megszervezése és ellenőrzése. Ez vonatkozott iskolák megszervezésére, a tanultsági szint felmérésére, ennek szükség szerinti javítására, az ezt elősegítő könyvek, iratok beszerzésére, másolatok biztosítására, másolóvagy íróműhely (scriptorium) működtetésére. A püspök szentelő hatalma...” stb. (155-156. p., kiemelések az eredetiben.) Ez így alapvetően téves. Miről van szó? Legyen itt elég két másik, lényegében egybevágó meghatározás idézése. A kánonjogász Bánk József erről, tehát a potestas magisteriiről, „a püspök főpásztori hatalma”9 ötödik elemeként ír: „5. Potestas magisterii. A püspök a legfőbb tanító az egyházmegyében; ha nem is rendelkezik az egyes püspök csalatkozhatatlansággal, a római pápa irányítása mellett »verus doctor et magister« (c. 1326.). Legfőbb feladata a hit és erkölcs tisztaságának megőrzése. Az egyházmegy ében senki sem taníthat katolikus tant a püspök tudta és beleegyezése nélkül.”10 Hasonlóképp foglalja ezt össze a medievista Érszegi Géza is a Korai magyar történeti lexikonban („püspök” címszó): ,A pápa fősége alatt a legmagasabb egy'házi rend viselőjeként valamely egyházmegyében mint az apostolok utóda lelki (szentelő, tanító, kormányzó) hatalmat gyakorol. Feladata, szentelő hatalmánál fogva, a szentségek kiszolgáltatása és istentiszteletek tartása, tanítói hatalmából kifolyólag a hithirdetés és a hitegység fenntartása, kormányzóként pedig » Bánk József: Egyházi jog. Az egyházi alkotmányjog alapjai. Bp., 1958. 108-109. p. (Idézet: 108. p.) 10 Uo. 109. p. (A püspöki infallibilitas hiányát természetesen csak 1870 után kellett hangsúlyozni, és a hivatkozott kánon is, magától értetődően, az 1917-es Codex Iuris Canonicié.)
