Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ittzés Gábor: Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában. Visszatérhetnek-e a földre a holtak lelkei?

Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában 21 Melanchthon szerint a halottak lelkei érzékszerveink számára felfoghatóan visszatérhetnek az élők közé, ezt másokhoz hasonlóan maga is megtapasz­talta, és ez alátámasztja, sőt bizonyítja azt a fontos igazságot, hogy a lélek halhatatlan. Vagyis a reformátor a jelenéseket nemcsak valóságosnak tart­ja, hanem egyenesen pozitívan tekint rájuk. Mintegy ötven évvel később, a 17. század elején Shakespeare úgy raj­zolja meg Hamlet alakját, mint aki azért tétovázik, mert nem tudja, meg- bízhat-e a szellemben, amely „fajiakra éppen a megholt király” (1.1.40). Valóban az-e, aminek látszik, apja szelleme? Nem ördögi jelenés-e, „kárho­zatnak lelke” (3.2.87), amely „hátha kísért” (1.4.72): „A látott szellem ördög is lehet, Mert az is ölthet oly tetszős hüvelyt; S tán gyöngeségem, mélakórom által - Mert ily kedélyre nagy hatalma van - A kárhozatba dönt.”-» A jelenés objektív valósága itt sem kérdőjeleződik meg, de eredete - és így hitelessége - igen, aminek következtében a hozzá való viszony - a jelenség értékelése - is erősen elbizonytalanodik. E témám szempontjából távolabbi, de jól ismert példa segít kijelölni vizsgálódásom végpontját. Tanulmányomban azt a változást elemzem, amely a német nyelvű evangélikus teológiai irodalomban a szellemek meg­jelenésével kapcsolatban lezajlott a Hamletet a Libertől elválasztó fél év­század alatt. Míg ebben a történetben Shakespeare drámája valóban csak távoli illusztráció, Melanchthon Arisztotelész-kommentáija a tényleges kezdőpontot jelenti.4 5 A De anima hátterén különösen is világosan rajzoló­dik ki a következőkben elemzett változás, hiszen a tárgyalt szerzők közül nem egy a reformátor tanítványa volt. * * * A mára szinte teljesen elfelejtett strassbourgi lelkész és teológiaprofesszor, Melchior Specker {fl. 1554-1569)6 1560-ban Vom Leiblichen Todt címen megjelentetett egy hatszáz oldalas florilégiumot, amelyben a halállal, teme­4 Shakespeare, William: Hamlet, dán királyfi. Tragédia. Ford.: Arany János. Szerk.: Fabiny Tibor. Bp., 1997. (2. kiad.) 2.2.582-586. Hamlet apja szellemének a Shakespeare-kutatás is komoly figyelmet szentelt. A téma klasszikusnak számitó feldolgozásához Id.: Greenblatt, STEPHEN J.: Hamlet in Purgatory. Princeton, 2002. 5 Elemzésemben a német nyelvű lutheránus irodalommal foglalkozom, és ebben a Liber is csak a vizsgálódás nullpontját, nem az első lépését jelenti. Ugyanakkor éppen a halhatatlanságról szóló záró fejezetnek létezett egy önálló német fordítása, még az 1540-es Commentarius kiadás alapján: Melanchthon, Philipp: Von dem leben vnd vnsterbligkeit der Seelen. Ford.: Knaust, Heinrich. Berlin, 1540. - VD16. M 2790. 6 Életéről keveset tudunk, de 19. és kora 20. századi életrajzi lexikonokban még felbuk­kan a neve. Deutsches biographisches Archiv. I—III. (Microfiche.) München, 1999- 2002. Online: World Biographical Information System (továbbiakban: WBIS) http://db.saur.de/WBIS - 2014. december (továbbiakban: DBA.) 1:966.317., n:595 i58-

Next

/
Thumbnails
Contents