Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kelemen Dávid: Az 1848-as római katolikus nemzeti zsinat győri egyházmegyei előkészítése
42 Egyháztörténeti Szemle XYI/2 (2015) magára van hagyva”.49 A féltoronyiak óva intettek, hogy a mindennapok megszokott állandósága közömbössé tegye a lelkeket: szerintük csak akkor kellene elmondani az imákat, amikor „a nyomasztó körülmények azt szükségessé teszik; hogy így a hívek is a nehezedő időket érezzék, és kérésükkel annál buzgóbban az Isten zsámolyához járuljanak”.50 Csupán a kismartoni és a mosoni kerületi gyűlésen nem tartották szükségesnek újak kidolgozását. Előbbiek szerint ,,a’ néppel a’ királyért, pápáért, egyházi, ’s világi felsőbbségekért mondandó imádságok minden imádságos könyvben a’ minden szentek Lytánia után találtatnak”, utóbbiak pedig azt az imádságot tartották legalkalmasabbnak, „melly minden magyar és német s. a. t. Evangeliomos könyvnek végén találtatik, és melly régi parancs szerint a’ Mise végén elmondatni szokott, vagy elmondatnia kellene”.51 Az augusztus 22. és 24. között tartott megyei tanácskozáson született rövid megállapítás csupán a kismartoni, a mosoni, a széplaki és a soproni kerület javaslatát foglalja magában: szentmise után „mondassanak ezen imádságok, amint a minden szentek lytániája után vagy az evangeliumos könyvben találtatnak, ezekkel kapcsoltassanak öszve a három isteni főerények”.52 53 54 Az „év végén tartandó délutáni isteni tisztelet elrendezése” tárgyában is a legszükségesebbekre szorítkoztak a megyei gyűlésen: az Oltáriszentség előtti szentségimádást kövesse az alkalomra szerkesztett könyörgés, majd következzék a Te Deum Laudamus eléneklése, hálaadó imák, végezetül szentségi áldás. Utólagos betoldásként vetették papírra, hogy egyházi beszédet is tartsanak.55 A kerületek lelkészeinek általános véleményét tükrözte e javaslat: ez bizonyára a már kialakult gyakorlatból eredt. A rituálé kérdéséhez hasonlóan a 6. pont tárgyalásánál is tetten érhető az anyanyelviség igénye. Egyetértés mutatkozott abban, hogy a latin vecsernyék helyett az anyanyelven végzett imádságokat, litániákat részesítették előnyben. A széplaki tanácskozáson ki is mondták: „Minden czél és összefüggés nélküli latin vecsernyék egészen tiltassanak meg, nem érti őket a nép, a pap maga is ritkán.Mosonban mint kialakult szokást említették, hogy a kerület néhány templomában „egy német Lytánia énekeltetik a’ nép által, melly külföldrül hozatva tiszta egyházias szellemet lehel és épületes”.55 A széplaki papság viszont a litániákon sem tapasztalt különös figyelmet és buzgalmat - kivéve Mindenszentekről és az 49 GyEL. I.i. 15. 15. Széplaki II., 1848. augusztus 9.; 4. Soproni II., 1848. július 27.; 17. Számi I—II., dátum nélkül. 5° GyEL. I.l. 15. 9. Féltoronyi II., 1848. augusztus 8. 51 GyEL. I.l. 15. 6. Kismartoni II., 1848. július 31.; 11. Mosoni II., 1848. augusztus 2. 52 GyEL. I.l. 15. A megy ei tanácskozás jegy zőkönyve. Piszkozat. 53 GyEL. I.l. 15. A megyei tanácskozás jegy zőkönyve. Piszkozat. 54 GyEL. I.l. 15.15. Széplaki II., 1848. augusztus 9. 55 GyEL. I.l. 15.11. Mosoni II., 1848. augusztus 2.
