Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zádorvölgyi Zita: Felekezeti élet a tizenhárom amerikai gyarmaton a 18. században
28 Egyháztörténeti Szemle XVI/2 (2015) A függetlenségi háború sikere az állami támogatást élvező anglikán egyház végét jelentette, ami nem járt együtt a klerikális és az állami hatalom azonnali, teljes szétválasztásával. 1776-ra valamennyi disszentert felmentették az anglikán egyház részére történő adózás alól, és 1786-ban a virginiai törvényhozás elfogadta a Thomas Jefferson (1743-1826) által fogalmazott törvényt a vallásgyakorlás szabadságáról. Maryland, Dél- Karolina és Georgia alkotmánya a korábban az anglikánok javára beszedett adókat általánosan a „keresztény vallásra” fordította.* 77 Kitekintés: A függetlenségi háború következményei az amerikai vallásos életben 1740-ben még a lakosság több mint 60 %-a élt a kongregacionalista, vagy az anglikán egyházat törvényesen megerősítő gyarmaton.78 A függetlenségi háború azonban felszámolta az anglikán egyház állami jellegét, és a szövetségi alkotmány első kiegészítése egyértelműen tilalom alá helyezett bármiféle kísérletet egy nemzeti egyház létrehozására, miközben szentesítette az egyházi élet sokpólusú jellegét. A kongregacionalisták kiváltságaik egy részét át tudták menteni a 19. századba, ám a második nagy ébredés során azok is megsemmisültek. A változásokat a lelkészi társadalom zöme támogatta: álláspontjuk arra a meggyőződésre épült, hogy az egyházak önkéntes támogatása „egészségesebb” alapra helyezi a hívekkel való viszonyt, mint a kötelező állami adók rendszere.79 A kihívásra, amely elé a háború az egyházakat állította, többféle választ adtak: egyrészt keresztény alapokra helyezték a szabadságharcot és az új politikai berendezkedést, másrészt támadták a vallástalanságot, főképp a szkepticizmust és a deizmust, harmadrészt teret engedtek az új vallási csoportok megjelenésének.80 A forradalom összességében jótékonyan hatott az egyes felekezetek fejlődésére, amelyek „szakralizálták a függetlenséget, ahogy korábban szakralizálták a tájat is”.81 disszenterek? Vajon a bevallottan disszenterek számára tilos, hogy engedélyezett megfelelő imaházaik legyenek, amikor konformisták vannak a közelben, akiknek először talán kíváncsisága súgja, hogy hallgassák meg őket, és akiket ítéletük aztán afelé irányít, hogy maguk is csatlakozzanak a disszenterekhez? Vagy vajon, hogy elkerüljék az áttérők veszélyét, a disszentereket ilyen körülmények között teljesen meg kellene fosztani az evangélium prédikálásának jogától?” Bushman, 1970.165. p. 77 Bail™, 1981. 291. p. 78 Murrín. 2007 25. p. 79 Murrín, 2007.28-29. p80 Butler, 1990.212. p. 81 Butler, 1990.195. p.
