Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zádorvölgyi Zita: Felekezeti élet a tizenhárom amerikai gyarmaton a 18. században
Felekezeti élet a tizenhárom amerikai gyarmaton a 18. században 15 és más bűnösök megbüntetését a szekuláris hatalomtól várta.16 A kongregacionalista lelkészek a hivatalnokoktól megkövetelték, hogy keresztény életet éljenek, de leszögezték azt is, hogy az egyháziak sem tanúsíthatnak ellenállást a gyarmati kormányzás döntéseivel szemben. A klérus és a világi hatalom viszonyának szabályozásában a kereszténységre a társadalmi rend alapköveként tekintettek, az egyiknek a másik felett azért adtak befolyást, hogy biztosítsák a társadalom keresztény voltának megőrzését.1? A puritán gyülekezetekben a szentségek kiszolgálását azokra korlátozták, akik személyes megtérési élményben részesültek. A megtérési élmény alatt („conversion experience”) a vallásos tudat „felébredését” értették, amely nemcsak spirituális értelemben vett, hanem „természetbeni” újjászületést is eredményezett a hívekben. A megtért egyén jellemzően rendkívül erényes életet kezdett élni, és megtagadta a bűnös tevékenységeket. A gyakorlat korlátozása feszültséget szült a (hivatalos templomi tagok és a gyülekezet többi része között alapvetően kettéosztott) közösségben, amely a gyarmati időszak bizonytalanságai közepette nemcsak doktrinális prédikációkra, hanem érzelmi alapú vallásosságra is vágyott.18 A megtérteket („regenerate”), akikről azt tartották, hogy „felismerik egymást”, azaz egymás megtérési tapasztalatának hitelességét megítélhetik, és azokat, akiknek nem volt megtérési élményük („unregenerate”), a templomi iratok külön tartották nyilván. A gyakorlat ellentétes volt például az anglikán szokásokkal, ahol a gyülekezetben mindenki, aki szeretett volna, részesülhetett az úrvacsorából, és a lelkészt, aki megtagadta a szentséget valakitől, megbüntethették (ami megtörtént például John Wesley-vel is). Az eredeti puritán elképzelés szerint a világi tevékenységnek nincs köze az isteni döntéshez, ahhoz, hogy ki lesz „szent” és ki nem, ám a megtérteket már megkülönböztetik bizonyos pozitív tulajdonságok a közösség többi tagjától.1? A „látható szentek” alacsony létszámát ellensúlyozandó vezették be a kongregacionalisták 1662-ben a „félutas-szövetség” intézményét,20 vagyis 16 Huyler, Jerome: Locke in America. The Moral Philosophy of the Founding Era. University Press of Kansas 1995. (továbbiakban: Huyler, 1995.) 181. p. v Az egyházi és a szekuláris erők 19. századi szeparálása ellenben azon az elven alapult, hogy a társadalmi rend fenntartása a kereszténység fegyelmező és összetartó ereje nélkül is lehetséges, sőt, kívánatos. Párhuzamosan a vallásosság intemalizálódott, és az egyházak fenntartása önkéntessé vált, ami a 19. (és 20.) századi Egyesült Államokban korántsem vetette vissza a felekezeteket, hanem elképesztő népszerűségüket eredményezte. 18 Bumsted - Van De Weteríxg, 1976.14-18. p. '9 Tract, Joseph: The Great Awakening. A History of the Revival of Religion in the Time of Edwards and Whitefield. Boston, 1845. [1969] (továbbiakban: Tract, 1845.) 2-4. p. 20 Huyler, 1995. 190-191. p.; NOLL, 2002. 40-41. p. A történészek megoszlanak a félutas szövetség megítélésében, egyesek szerint a formalizmus felé tett lépés volt,
