Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Annamária: Az erdélyi fejedelmek szerepe a kassai és az eperjesi református gyülekezetek alapításánál

Egyháztörténeti Szemle XYI/2 (2015)

A kassai református gyülekezet az abaúji esperességhez tartozott, megalakulásától egészen az erőszakos rekatolizáció idejéig működött. A templomot 1673-ban konfiskálták, egy évvel később az iskolát is.22 A két református prédikátort, Bithó Ádámot és Kécske Miklóst az 1674-es pozsonyi törvényszék elé idézték.23 A református gyülekezet megújulása 1682 nyarán következett be, amikor Thököly Imre kurucai foglalták el a várost. A felkelés ideje alatt a reformátusok visszakapták templomukat, iskolájukat és minden elkobzott vagyonukat. Mindezt a felkelést követően, egészen 1696- ig birtokolták, mikor is a soproni vallási cikkelyek értelmében csak a városfalakon kívül épített fatemplomban tarthatták istentiszteleteiket, és szintén fából ácsolt iskolaépületben a tanítást.24

A kassai református gyülekezet egészen a II. Rákóczi Ferenc-felkelésig a külvárosban működött. Ebben az időszakban (1685 és 1705 között) a kassai református iskola egy ideig menedéket nyújtott a Sárospatakról Báthory Zsófia által elűzött diákok és professzorok számára.25 A kassai reformátusok városi templomukat csak a kurucok szécsényi országgyűlésének határozatai után kapták vissza. Egy vegyes bizottság döntése alapján 1705 januárjában végre újra övék lett a templomuk.26 Csupán rövid ideig használhatták, mert a szatmári béke után 1711-ben ismét el kellett hagyniuk, egészen a jozefinizmus koráig a külvárosi fatemplomban tarthatták csak istentiszteleteiket.27

1713-ban Gyarmathi Tamás, majd Gyöngyösi Pál látta el a református prédikátori teendőket.28 * * * A 18. század végén a kassai gyülekezetnek egyáltalán nem voltak filiái, papjukat Nánási Andrásnak hívták.2« A református gyülekezetnek a városba való visszatérésére csak II. József türelmi politikája következtében, az 1780-as években került sor.

A másik felső-magyarországi szabad királyi város, ahol az erdélyi fejedelmek közbenjárására református gyülekezet alakult, Eperjes volt. Az itteni gyülekezet a kassaihoz képest jóval később alakult meg, kisebb is volt annál, melynek szerteágazó okai voltak. Ilyennek tekinthetjük a magyar polgárság jóval kisebb arányát, valamint azt a tényt, hogy - Kassával ellentétben - Eperjes soha nem került az erdélyi fejedelmek birtokába. Továbbá fontos, hogy a reformáció kezdetétől Eperjes a lutheranizmus erős bástyájának számított. A kálvini tanok megjelenésére vonatkozóan nincsenek pontos adataink, de biztosnak mondható, hogy a 17. század közepéig nem haladták meg a kripto-kálvinizmus szintjét, annak ellenére, hogy a város több ismert személyisége kötelezte el magát az új tanokkal.

22 Szabó, 1944. 62-64. P22 RÁCZ Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. 2. Lugos, 1899.

24 Szabó, 1944.67-72. p.

22 ZOVÁNYT, 1977. 299. p.

26 Schiessler GÁSPÁR: Emlékezetes megjegyzések mindarról, ami Kassa szabad királyi városban történt. In: Rákóczi tükör. Szerk.: Köpeczi Béla - Várkonyi Ágnes. 1. Bp., 1973- 515- P27 ZOVÁNYI, 1977. 299. p.

28 Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára. R.G. VII. 4/1. (= Az abaúji református esperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvei, 1713-1714.)

28 CsÁJl PÁL: A magyar református eklézsiák és prédikátorok első hivatalos összeírása,

1725-1729. In: Egyháztörténet, 1958.1. sz. 50. p.