Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Annamária: Az erdélyi fejedelmek szerepe a kassai és az eperjesi református gyülekezetek alapításánál
4 Egyháztörténeti Szemle XYI/2 (2015) legnagyobb irányzata, a 16. század 50-es éveiben kezdett erőteljesebben terjedni Magyarországon. Első terjesztői lutheránus prédikátorok voltak, akik máig nem teljesen megmagyarázott okok miatt továbbmentek refor- mációs fejlődésükben, és végül is a kálvinizmust teljesen magukévá tették. Ezen oknál fogva a mi térségünkben ez a folyamat a „második reformáció” elnevezést kapta.4 5 Az új tanítás elveit ismét fokozatosan iktatták be a vallási életbe, ezért sokszor nem is lehet teljesen biztosan megállapítani, melyik irányzat követője az illető, illetve hogy pontosan mikor is akceptálta véglegesen az új tanítást. A prédikátorokon kívül még a külföldről visszatért diákok és kereskedők is hoztak magukkal reformációs tanokat. Maga Kálvin János gazdag és szerteágazó levelezésével is sokat tett a svájci reformáció elterjedése érdekében. A kálvinizmus hódítását a nemesi és arisztokrata családoknak is köszönhette, Felső-Magyarország északi területein például a Homonnai Druhethek közbenjárásával alakult számos magyar, sőt még szlovák és ruszin református gyülekezet is.s A kálvinizmus terjedésének kezdetén a lutheránus egyház már az egyházi struktúra kiépítésénél tartott, hitvallásokat adtak ki, zsinatokat rendeztek, espereseket választottak. Mivel abban az időben a kálvinizmus törvényileg is tiltva volt, a lutheránus vezetés - egyrészt tartva a hatóságok esetleges beavatkozásától, nem akarva kockáztatni a megmaradását, de félve a hívek elpártolásától is - kezdettől fogva nagy ellenszenvvel viseltetett a kálvinista reformátorokkal, illetve a svájci reformációs tanítás híveivel szemben. Ez a kölcsönös antipátia és kemény intolerancia több évtizeden keresztül tartott, és meghatározta a két protestáns vallás viszonyát. Magyarországon belül ez a belső harc leginkább a szabad királyi városokban, így Kassán és Eperjesen, nyilvánult meg a legerőteljesebben. A felső-magyarországi szabad királyi városok a lutheranizmus felé hajló nagyszámú német polgársággal a lutheri egyház központjaivá fejlődtek, és minden eszközt bevetve védték városuk vallási egységét, gátolva ezáltal a kálvinizmus behatolását és elterjedését. Tehát a felső-magyarországi szabad királyi városokban, ahol többségben lévő német lakosság élt, a kálvi- nizmusnak nem volt esélye nagyobb számú hívő megszerzésére, míg a magyar, illetve más etnikumú lakosság által lakott területeken nagyon gyorsan elfogadták.6 Tehát a szabad királyi városokban a lutheri városvezetés meg tudta védeni a hit dominanciáját, azokon a területeken, ahová már nem ért el a városok magisztrátusainak fennhatósága (a mezővárosokban, nemesi uradalmakban), a kálvinizmus hódított teret nem befolyásolva a lakosság etnikai - magyar, szlovák^vagy ruszin - hovatartozásától. Ilyen körülmények között Kassán, ahol jelentős német és magyar lakosság mellett szlovákok is éltek, több évig tartó kemény küzdelem zajlott a 4 A kálvini reformáció közép-európai terjedésének magyarázatára vonatkozó koncepciót az 1980-as években vetették fel, pl.: Die Reformierte Konfessionalisierung in Deutschland. Das Problem der „Zweiten Reformation”. Hrsg.: Shilling, Heinz. Gütersloh, 1986. 5 Kónyová, Annamária — Kónya, Peter: Kalvínska reformácia a reformovaná cirkev na vychodnom Slovensku v 16-18. storocí. Presov, 2010. 13-23. p. 6 Daniel, David Paul: Konfesionalizmus a konfesionalizácia ako historická interpretatívna paradigma. In: Konfesionalizácia na Slovensku v 16-18. storocí. Ed.: Kónya, Péter. Presov, 2010. 6-17. p.
