Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 1. szám - RECENZIÓK - Sóber Péter: Hajagos Csaba: „Készen van a tornyos templom. Dícsértessék a Jézus!”

Hajagos Csaba: „Készen van a tornyos templom. Dícsértessék a Jézus!” A nyárlőrinci katolikus templom fel­szentelésének 75. évfordulója. Nyárlőrinc, Esiobu A. Ágoston, 2013. 45 old. Rövid, de alapos, tartalmas és lényegre törő írást tart a kezében az olvasó, amikor Hajagos Csaba dolgozatát olvassa. A kötet nem kevesebbre vállal­kozik, minthogy bemutassa egy templom építésének történetét. A helyszín egy kis falu, Nyárlőrinc, amely Kecskeméttől bő 20 km-re található az Al­föld közepén. Korszakunkban, vagyis a második világháború előtt még Koháryszentlőrincnek hívták a települést. A név két dolgot is megmutat számunkra, egyrészt megtudhatjuk belőle mely család volt a falu legna­gyobb birtokosa egykoron, másrészt az is kiderül, hogy a falu védőszentje Szent Lőrinc vértanú volt. Nyárlőrinc ebben az időszakban - tehát a máso­dik világháború előtt - még Nagy-Kecskemét külterülete, tulajdonképpen pusztája, önállósodására a tanácsrendszer bevezetése után kerül sor az új politikai hatalom akaratából. Hajagos Csaba kötetében a klasszikus történetírói sémát követi, a fel­tárt források bemutatásával kronologikus rendben deskriptiv jelleggel mu­tatja be a templom felépülésének történetét, ugyanakkor nem felejti el be­mutatni - ha csak nagy vonalakban is - a falut, a környezetet és a gazdasági-politikai körülményeket, ahol és amikor mindez történt. Ez lé­nyeges, hiszen ezek nélkül nem lenne érhető a templomépítés története a maga teljességében. Levéltárosként kiemelendőnek tartom a nagy mennyiségű primer for­rásanyag felhasználását, amelyből gyakran és kifejezetten jól idéz a szerző. Mindez lehetővé teszi, hogy az olvasó is el tudja képzelni a hihetetlen erő­feszítést, ami a helyi plébános és a falu lakosainak önfeláldozását mutatja, és szinte odaképzeljük magunkat az építkezés színterére. Az önfeláldozás és a tenni akarás eredménye az lett, hogy bő két évtized alatt a semmiből felépült egy egyszerű, ám annál stílusosabb templom a helyi lakosok segítő közreműködésével a hívek és természetesen a falu számára. A templomot végül az utolsó békeév őszén, 1938 októberében szentelték fel, 26 évvel a felépítés elhatározása után. Recenzióról lévén szó két dolgot mindenképpen meg kell említenünk. Egyrészt azt, hogy a kötetre ráfért volna egy stilisztikai utómunka, más­részről sajnálatos, hogy a kiadó csekély költségvetése nem tette lehetővé, hogy a lábjegyzetek, és így a pontos hivatkozások is megjelenhessenek nyomtatott keretek között, márpedig a levéltári forráscsoportok és irategyüttesek (fondok és állagok) feltüntetése nagy segítséget nyújthatna azoknak, akik talán e dolgozat hatására határozták el magukban települé­sük temploma vagy iskolája történetének kutatását vagy megírását. Mindezek alapján a kötetet jó szívvel ajánlhatjuk a helytörténettel fog­lalkozó kutatóknak éppúgy, mint szakdolgozó hallgatóknak, akik egy-egy helyi témát kívánnak dolgozatuk témájául választani. (ism.: Sóber Péter)

Next

/
Thumbnails
Contents