Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - RECENZIÓK - Erdős Zoltán: Nyelv, lelkiség és regionalitás a közép-és kora újkorban
Recenziók 161 géseket veszi górcső alá, egyre tágítva a perspektívát. A szerzők a forrás- szövegek mikro-, majd makroszintű szerveződésének kérdései után átfogóbb kulturális mintázatok, a misztika, a liturgika és a szenttisztelet egyes jelenségeit, eseteit vizsgálják. A felvázolt kép sosem marad statikus, a tanulmányokat olvasva rálátást nyerünk a kulturális és nyelvi jelenségek sajátos dinamikájára. Egyes társadalmi rétegek közti kölcsönhatásokra alkalmazható például a volgarizzamento fogalma (Falvay Dávid), de hasonló folyamatra világítanak rá az Illyés András prédikációiban tetten ért, a popularitást és a hallgatóság gyönyörködtetését szolgáló retorikai eljárások is (Szilágyi Anna Rózsira). Ezek után érkezünk el a különböző típusú és különböző forrásbázisokon vizsgálható vallásos megnyilvánulásokat egységbe foglaló egyházi struktúrákhoz, és ezek társadalmi, politikai vonatkozásaihoz. A forrásként használt szövegek itt már nem kizárólag irodalmi emlékként értelmeződnek, hanem súlyos emberi drámák, még tágabban értelmezve társadalmi és politikai játszmák dokumentumaiként, gondoljunk akár a gályarabságot is kiállt Otrokocsi Fóris Ferenc áttérése után írt művére (Imre Mihály), akár a kolozsvári Kakas István feleségének temetésén elhangzott, politikai vádakat is megfogalmazó gyászbeszédre (Káldos János). A második egység, kapcsolódva az előző blokk gondolatmenetéhez, a regionalitás politikai argumentumait és kulturális tényezőit vizsgálja. A fókusz ugyan mindvégig Erdélyre esik, de a perspektíva fokozatosan középeurópaivá szélesedik. A tanulmányok közt ugyanakkor érdekes léptékváltások is megfigyelhetők: a szerzők többsége nemzeti, illetve regionális keretekben gondolkodik, míg Luffy Katalin a nagybányai tanács és az egyház közötti konfliktusok, Utasi Csilla pedig egy Heltai-mű kolozsvári recepciójának mikroszintű elemzését végezte el. A tanulmányok egyazon komplex folyamat különböző aspektusait mutatják be: a regionalitás mögött egyszerre vehetők észre az eltérő kulturális fejlődés tényezői, valamint kimondottan politikai és jogi érvelések, amelyek mögött persze markáns felekezeti tapasztalatok is meghúzódnak. A kötet utolsó tematikus egysége a régiók között kialakult, pontosabban: a regionális nézőpontokon túlmutató, tágabb kapcsolatrendszereket és kölcsönhatásokat mutatja be. Ugyan az angliai összeköttetések csak a 18. század közepén váltak igazán rendszeressé (Gömöri György), a földrajzi és politikai értelemben egyaránt közelebbi német államokkal viszont már a 16. század folyamán sokkal intenzívebb és dinamikusabb kapcsolatok alakultak ki. A német nyelvterületen több, pontosabb és naprakészebb információ állt rendelkezésre a magyarságról, mint ahogyan a kutatás korábban feltételezte (Balogh F. András). A tanulmánykötet a felvetett témakörök vonatkozásában kiváló körképet ad a kutatások irányairól és jelenlegi állásáról. A szerzők csaknem valamennyi jelentős Kárpát-medencei és több nyugat-európai magyar irodalomtudományi műhelyt képviselnek. Pályájuk kezdetén lévő fiatal kutatók éppúgy megtalálhatóak a szerzők között, mint hatalmas tapasztalatokkal rendelkező professzorok; a tanulmányok szakmai színvonala azonban evvel együtt is kiegyenlített, azaz egyenletesen magas. A kötet anyaga azonban nemcsak reprezentálja a kutatások aktuális helyzetét, hanem új irányokra is rámutat, ami kiválóan tükröződik az alkalmazott módszerek sokféleségén. Papp Judit például egy számítógépes
