Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Baros-Gyimóthy Eszter: Felekezetiség és társadalmi identitás
Beszámoló 155 nokat 1571-ben elismerik az örökös tartományokban, de ez a szabadság nem vonatkozott a városi polgárokra. A vizsgált végrendeletek java része 1577 és 1784 között keletkezett, illetve egy az 1599. évben íródott. A kutatás célja a végrendelkezők felekezeti identitásának, vallási hovatartozásának megállapítása volt. A Tózsa-Rigó által már korábban elemzett 16. század eleji pozsonyi végrendeletek azt mutatták, hogy a kegyes adományok, kegyes rendelkezések végrendeletekben betöltött szerepe jelentősen átalakult a század folyamán. A katolikus egyház anyagi érdekei miatt igen nagy figyelmet fordított ezen adományokra, amiért a reformáció hívei részéről gyakran támadás érte. A bécsi források kapcsán nem lehetett ilyen irányú kutatást végezni, mivel a végrendelkezési gyakorlat előzménye nem ismert. A bécsi testamentumokban szintén megfigyelhetőek a Szentháromságfohászok, amelyeket a protestánsok nem vetettek el. Mindössze egy végrendelkezőről lehetett minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy protestáns volt: Hieronymus von der Au, bécsi kereskedő több augsburgi kereskedővel is kapcsolatban állt, illetve kamarai és magyarországi forrásokban is megjelent. Az 1577-ben íródott végrendeletben tetten érhető a felekezeti identitás: akarata szerint a kiskorú gyermek rokonára hagyott pénzösszeget csak akkor szabad majd a fiúnak átadni, amennyiben anyja az ágostai hitvallás szellemiségben neveli fel. A birtokában lévő könyvgyűjteményét protestáns szellemiségben tanító iskolára hagyományozta. A bécsi testamentumok további vizsgálatához elengedhetetlen további források bevonása, állapította meg Tózsa-Rigó Attila. Vargáné Balogh Judit (Miskolci Egyetem BTK Történettudományi Intézet) Felekezeti csoporttudat a székely elitben a 17. század második felében c. előadásában bemutatta, hogyan változott a székelyek vezető rétegének vallási identitása. A 16. században erős unitárius elitet találunk Erdélyben, amely a felekezeti arculatát tekintve rendkívül tagolt volt. A fel- emelkedő székely elit mind unitárius volt, akik a 15 éves háborúban felmorzsolódtak. Bethlen Gábor református lévén a háromszéki és csíki református családokból - például Béldy, Lázár és Mikó - igyekezett kialakítani egy új székely elitet, amely a Rákócziak alatt új tagokkal bővült. Ugyanakkor a katolikus csíki főkapitány, Petki István és köre - például Apor Lázár, az Imecs család - erősen kötődött Báthori Zsófiához, II. Rákóczi György katolikus vallású feleségéhez. A fejedelemasszony udvarában gyűltek össze a katolikus székely ifjak és hajadonok, akiket a háromszéki főemberek - például a Kálnoky és a Mikes családok fejei - házasítottak ki. A 17. század végére a katolikus székely elit minden fontos vezető pozíciót elfoglalt, míg velük szemben nem állt fel erős református vagy unitárius elit. Nem érezték szükségét, hiszen a fejedelem református volt, az unitáriusok pedig szétforgácsolódtak. Bethlen álma, a református kapcsolati háló nem valósult meg. Kardos Tímea PhD-hallgató (Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK) a Thököly Imre vallásossága a források alapján c. előadásából egy mélyen vallásos, illetve a protestáns hitért, egyházért sokat tevő fejedelmet ismerhettünk meg. Az ősei hitét követő Thököly épp felekezete miatt érezte magát bizonytalanul a gyámja, Apafi udvarában. Feleséget is Munkácson talált a katolikus vallású Zrínyi Ilona személyében. A házastársi levélváltások arról adnak tanúbizonyságot, hogy a különböző hit nem választotta el a feleket; gyakorta vallották, egy az Isten. Naplóbejegyzéseiben is sokszor
