Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Tóth Krisztina: A bécsi Augustineum és Magyarország
Beszámoló 151 dója mellett - elsőrangú vizsgálódási terepet kínál. A biogrammok megírásának kihívásai között megemlítette a névváltoztatások, fokozatszerzés problémáját (az utóbbira nem minden esetben, illetve többször csak később került sor), a nemzetiségi hovatartozás kérdését, s azt is, hogy a személyi iratanyag hiánya miatt sokszor a személyi kapcsolatrendszert nem lehet feltárni, így a személyek ritkán válnak személyiségekké. A különböző forrásokban fellelhető elszórt adatok megfelelő kontextusba helyezéséhez pedig hiányoznak a 19. századra vonatkozó alapkutatásra épülő általános egyháztörténeti munkák. A következő előadó, Rétfalvi Balázs a szombathelyi növendékek integrációs stratégiáit ismertette. Az egyházmegyéből mindössze heten tanulhattak a Frintaneumban, közülük legtöbben az 1860-as évek előtt. Az utolsó hallgatót közel harmincéves szünet után, 1911-ben Mikes János püspök küldte. Azt, hogy a főpásztorok ilyen hosszú ideig nem küldtek növendéket, az előadó véleménye szerint az egyházpolitikai küzdelmek is befolyásolhatták. A kutatást nehezítette, hogy mindössze egy növendék perszonáliája maradt fenn (a későbbi nagyprépost és káptalani helynök, Stegmüller Károly rendezetlen iratanyaga), az 1822 előtti Acta Cancellariae-ben található szálas iratokhoz nincsenek mutatókönyvek, a 19. század első felének iratanyagában jelentős selejtezések történtek, sok plébániai iratanyag pedig megsemmisült, így az életrajzok összeállítása meglehetősen időigényes és a mélyebb összefüggések feltárása nehéz. A növendékek származása, nemzetiségi hovatartozása (németek, magyarok) vegyes, hét személyből ketten vállaltak később aktív politikai szerepet. Elsősorban plébánosi, tanári karriert futottak be, nem kaptak jelentősebb egyházkormányzati funkciót az említett Stegmülle- ren kívül. Az előadó végső megállapítása az volt, hogy bár az Augustineum célja a birodalmon belüli integráció elősegítése volt, ezt a szombathelyi egyházmegyében nem igazán sikerült megvalósítani. A szekció munkáját Fogl Krisztián előadása zárta, melyben a veszprémi egyházmegyéből érkezett húsz hallgatót vette sorra. Először a primér forrásadottságokat tekintette át, kiemelve az Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban az Acta Personalia és az Acta Diocesana fondokat, melyek közül az utóbbiban tanulmányi előmenetelükről is talált információkat, valamint az egyházmegyei adatlapokat. Előfordult, hogy a szakirodalomban tévesen szereplő születési dátumot sikerült az Augustineumba küldött felterjesztés tanulmányozásával pontosítania. Oroszvári Lászlóról nem talált adatot, feltételezése szerint előfordulhat, hogy szerzetes volt. Többségük a veszprémi egyházmegye területén született, négyen jártak a bécsi Pázmáneumba. A későbbiek során többen pápai titkos kamarások, pápai titkos káplánok, pápai prelátusok, címzetes apátok, prépostok lettek. Mindössze egy tényleges java- dalmas apát akadt köztük. Általában az egyházmegyei közigazgatásban vagy oktatásban tevékenykedtek, politikailag nem voltak aktívak. Az előadó a kimagasló egyházi karrierek sorában - többek között — Luttor Ferenc, Luk- csics József, Hoss József és Palotay Ferenc pályáját említette. A második szekciót a Veszprémi Hittudományi Főiskola docense, Gárdonyi Máté vezette. Az első négy előadás hasonló szerkezeti vázra épült, sorra véve a kutatás során tapasztalt kihívásokat (gyakran említve a névváltoztatásokat, személyes iratanyagok hiányát, dokumentáció aránytalanságát vagy a létező szakirodalom pontatlanságait), az adott egyházmegye növendékeinek hátterét, nyelvi műveltségét, a későbbi frintaneista karrierek fő csa
