Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szlávik Gábor: Henrike Maria Zilling Tertullianus-kutatásai

12

Egyháztörténeti Szemle XVI/1 (2015)

juk. Mindenesetre a két szövegváltozat meglétét egyértelműen mutatják az Apologeticum szöveghagyományozásának eltérései (a Codex Fuldensistői eltérő változatot közlő más kéziratok).36

(III.2.2.) Ami az Apologeticum címzettjét vagy címzettjeit illeti, a német kutatónő könyvében igen nagy figyelmet szentel e kérdés megválaszolásának (93-104 skk.).3? Véleménye szerint a tertullianusi Apologeticum nem egyfajta keresztény körirat, amelyet az Imperium Romanum valamennyi tartományi helytartójához intéztek volna38 (Ellentétben Günter Eckert korábbi nézetével,3« Zilling arra a következtetésre jut, hogy az Apologeticum bevezetésében említett tartományi elöljárók a szövegben történő szerepeltetése40 csak rhétorikus funkcióval bír. A helytartók megszólítása pusztán csak eszközként szolgál ahhoz, hogy a szerző ekként érhesse el a mű voltaképpeni hallgatóságát, a karthagói gyülekezet tagjait.41). De nem szólhat a császárhoz sem.42 Zilling felfogása szerint leginkább a karthagói gyülekezet tagjai lehettek az Apologeticum címzettjei.43

(III.2.3.) A ‘Védőbeszéd’ megalkotásának célja ugyancsak a művel kapcsolatban felmerülő legfontosabb kérdések közé tartozik. A német kutatónő ezzel kapcsolatban azt az álláspontot alakította ki, hogy Tertullianus ezzel az alkotásával Karthago keresztényeit akarta vigasztalni és bátoríta- ni44 45(Vagyis az észak-afrikai egyházatya hasonlóképpen járt el, mint egy későbbi iratában, a keresztényeket kegyetlenül üldöző helytartó, az Africa proconsularis élén álló [—]43 Scapula Tertullushoz intézett nyílt levelében:

36 Teil. II. Kap. 1: 83-86 (Quellengrundfrage, Text und Überlieferung des Apologeticum).

37 Teil II. Kap. 3.1-6: Adressaten und Ziele.

38 Teil II. Kap. 3.4: 98-101 (Die Statthalter als Adressaten).

39 G. Eckert: Orator christianus. Untersuchungen zur Argumentationskunst in Tertulli- ans Apologeticum, Stuttgart 1993, 251. Eckert azonban nem zárta ki azt a lehetőséget sem, miszerint a tertullianusi Apologeticum címzettjének a karthagói keresztény közösség tekinthető (255 skk.). Mint lentebb látni fogjuk, a ‘Védőbeszéd’ vizsgálata során Zilling végül ez utóbbi lehetőséget választotta.

4° Ápol. 1.1: Romani imperii antistites.

V Ez utóbbihoz ld. küln.: Zilling, 105: „Die Ansprache der Statthalter, der für die Provinz höchsten Autoritäten, erfüllt einen dramaturgischen Zweck. Die versammelten christlichen Hörer mußten gespannt aufhorchen, wenn die Repräsentanten Roms in ihrer ganzen Machtfülle angesprochen wurden. Die Statthalteradresse war mithin eine starke und beeindruckende Adresse, die als rhetorisches Mittel dazu diente, die Wichtigkeit der Schrift zu unterstreichen und nach innen zu signalisieren: »Wir beziehen Position«.”

42 Ti. Septimius Severushoz. Ehhez, valamint egy, magához a császárhoz intézett keresztény védőirat céltalan voltához ld.: Zilling, 97-98 (Teil II. Kap. 3.3: Die Kaiser als Adressaten).

43 Teil II. Kap. 3.6: 103-106 (Die Christen als Adressaten); külön. 104: „[...] die unmittelbareren Hörer des Apologeticum die Gemeindechristen waren”.

44 Zilling, 103-104. és 106.

45 A praenomen nem ismert. A Scapula nemzetség cognomenéhez Id. Dig[esta] I 18,14. Hozzá intézett művében Tertullianus nem említi az afrikai helytartó nevét.