Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hantos-Varga Márta: A magyar katolicizmus és az „igazi demokrácia” 1945-46-ban
106 Egyháztörténeti Szemle XVI/1 (2015) kor az államhatalomhoz való adoptálódás, akklimatizálódás, a szolgai alkalmazkodás volt [mert védte vagyonát és hatalmi helyzetét]. Liberalizmus, praefasizmus, hitlerizmus, szinte egyrement, csak a talpak változtak. A semper servire cum fortioribus, ez az altoijai Apor Péter ízes szavával »mindig az erősebbnek ministráló készség«, mellyel szemben a jobbat [jobbak] hiába hirdették, hogy az egyház ne legyen az állam ancillája, hogy [...] az Ecclesia, a Sponsa Christi, Krisztus jegyese nem züllhet meretrixévé hazánkban sem olyan tényezőknek, amelyeknek kiszolgálásával egy, a magyarság leikétől mindörökre idegen, [sörbe és szenteltvízbe áztatott] germán pszichéjű, a tézist, hogy a lelkek üdvözí- tésének elengedhetetlen feltétele szociális üdvözítésük, soha ésszel fel nem érő, szívvel meg nem érző papi hivatalnokréteg - tisztelet a kivételnek, Krisztus igaz, tiszta szolgáinak - züllesztette.”44 * Katona szavainak és indulatainak hátterét félig-meddig magyarázza két korábbi, eltérő területre vonatkozó, de párhuzamos élménye. 1940 tavaszától egy különleges perspektíván, a konvertita zsidókat támogató Magyar Szent Kereszt Egyesület munkáján és egyházi elnökének, Almásy Józsefnek sokirányú küzdelmein keresztül is szembesült a társadalmi/politikai rendszerkorlátokkal.44 Emellett osztotta - a már a Korunk Szavánál és a Magyar Nemzetnél vele együtt dolgozó - Szekfű Gyula nézeteit, aki 1939 őszén, a Jelenkor nyitószámába hosszabb cikket is írt. Ott az utolsó rendszerváltás (1919) óta eltelt időszak társadalmi betegségeit boncolgatta: a köz-, a vallási-, és magánélet diszharmóniáját, az erkölcs integráló szerepének eltűnését, az őszintétlenség burjánzását és az érdek irányította kapcsolatrendszereket. Röviden: a keresztény-nemzeti Magyarország intézményi működését vesézte ki, amelyet több úton- módon, így Serédi hercegprímás kezdeményezésére a Katolikus Nyári Egyetem (1933-1943) főszervezőjeként kísérelt meg (át)alakítani: 44 KATONA, 1946. 45-46. p. A szögletes zárójelben szereplő részek jelzik a nyomtatásban megjelent szöveg eltéréseit a nagy valószínűséggel szóban elhangzott verziótól. « Az 1939. október 3-i püspöki konferencia tárgyalta báró Kornfeld Móricnak Serédi hercegprímás elé terjesztett javaslatát a Szent Kereszt Egyesület munkáját tevőlegesen segítő, egyházi és világi tagokból álló bizottság létrehozásáról, hiszen „a második zsidótörvénynek” (1939. évi IV. te.) katolikus károsultjai is voltak. Az 1940. március 13-i ülés 30. pontja vázolja a feladatot: „A bizottság panaszok tárgyában jár el (a kö- zületek ugyanis a tapasztalat szerint a törvény szándékán és kifejezett intézkedésén túlmenőleg bocsátják el a zsidó származású alkalmazottakat és tisztviselőket), igazoláshoz szükséges bizonyítványok megszerzésében segit, erkölcsi és anyagi támogatást nyújt.” A Magyar Katolikus Püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1919-1944 között. Szerk.: Beke Margit. II. köt. München-Budapest, 1992. 244-245. p. A bizottsági névsor a konzervatív katolicizmus prominens személyiségei mellett a reformkatolikus csoport, a későbbi DNP nem egy szimpatizánsát tömörítette: Almásy József, Badalik Bertalan O.P., Baranyay Jusztin, Biró Balázs (a közigazgatási bíróság ítélőbírája), Blaskó Mária, Cavallier József (egyúttal a bizottság főtitkára), Eckhardt Sándor egyetemi tanár, Jánosi József S.J., Katona Jenő, Károlyi Józsefné grófné, Kiss Géza ny.számtanácsos, Kray István báró, Marczell Mihály, Mészáros János, Molnár Kálmán egyetemi tanár, Ripka Ferenc, Slachta Margit, Schrotty Pál O.F.M., Tiefenthaler József, Varga Béla plébános és Zsitvai Tibor.
