Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 3. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Szigeti Jenő: Túlvilági kalandok. Adalékok a magyarországi spiritizmus történetéhez

Túlvilági kalandok. Adalékok a magyarországi spiritizmus történetéhez

109

ból a gróf, de a lány is vele megy, ezért a zord apa megtagadja őt. A szerelmes pár egy faluvégi kunyhóban nyomorog. Egy zord, őszi este koldusruhában visszatér a lány, de az apa elzavarja, széttépeti a kutyákkal. Ezután egy játékos spiritiszta szeánsz leírása következik, amin megjelenik lánya szelleme:

„Múlik a tél, esztendő is,

Múlat a gróf, feled ő is;

Nappal verseny és vadászat,

Este keres vidám házat,

Hol van élénk társaság;

S időt ölni felkerül ott Mindenféle furcsaság.

»Asztal-írás ötvenhatban Vala itt-ott még divatban;

Kisded asztal egyik lába író-eszközt rejt magába:

A körül sereglenek,

Azzal írnak másvilági Láthatatlan szellemek«

Szép ajak mond: »Gróf úr nem mer Szóba állni a szellemmel.«

Gróf mosolygva asztalhoz nyúl,

Csak érinti: asztal indul,

Szalad ujja közt az ón,

S a papírra ez van írva:

Ismert kézzel: »Én, Verón.«

Arcát éri hús fuvallat,

Hátranéz s egy »ah!« szót hallat:

Áll mögötte volt leánya,

Már nem élő, csak az árnya,

Sápadt, rongyos, - ím, minő!

Kaiján, alva-é vagy halva?

Egy idétlen csecsemő.

»Nem emelek súlyos vádat,

Csak elhoztam unokádat;

Teste nyugszik az enyémmel,

Vad erdőben temeték el, - Nézd ha élne, szép fiú;

Lelke szunnyad, nem költ még fel,

Nem volt arra ért korú.«

Mint kit rémes álma zaklat,

Gróf néhány szót félbeszaggat;

Kik ezt látják ott körösleg,

Vélik olyan különösnek,