Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - RECENZIÓK - Nagy Tamás: Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, 1919-1944
142 Egvháztörténeti Szemle XV/2 (2014) Egy újabb nagy egységet foglal magában Magyarország szociálpolitikájának elemzése 1921 és 1937 között. A fejezetben szó esik a parasztság és munkásosztály életszínvonaláról, a munkanélküliség kérdéséről, a mezőgazdasági munkásosztály viszontagságairól, az adórendszerről és az ezt a társadalmi réteget érintő jogi szabályozásról. A következő egységben az értelmiségi réteg munkanélküliségi problémáit veszi górcső alá a szerző, kitérve a társadalom igényeire és lehetőségeire a konszolidációs időszakban, valamint a trianoni békeszerződés utáni évekre. Vizsgál a továbbiakban külföldi példákat is a piacgazdaság és társadalom kapcsolatának kérdéskörében, a taglalt országok között említi az USA-t, Angliát és Franciaországot. Itt kap az olvasó egy átkötést az előbb felsorolt államok és a magyar progresszív fajvédelem terén. Egy új fejezetben szó esik az előbb említett progresszív fajvédelem létrejöttéről, térhódításáról, mechanikájáról (Endre László és a gödöllői szociálpolitikai mintajárás), az antiszemitizmus érdekvédelméről és a bürokratikus antiszemitizmusról. Mint korábban említettem, Ungváry Krisztián a könyvben egy jelentős részt szentel a különböző kormányok szociálpolitikájára, döntéshozatalára és fajvédelmi koncepciójának megismertetésére. Ennek keretein belül megismeijük a Gömbös-, az Imrédy-, a Teleki- , valamint a Kállay-kormány intézkedéseit, a sorok közé beékelve egy-egy magyarázó fejezettel, melyek az antiszemitizmus erősödését, az egyházi antiszemitizmus létrejöttét, valamint a szélsőjobboldali szociálpolitikát és gazdaságot elemzik. Szó esik még a törvénykezésről (elsősorban zsidótörvények), valamint a központosításról, a honvédség áijásításáról, a német nyomásról, valamint azokról a kiegészítő rendelkezésekről illetve törvénymódosításokról, amik nem kerültek bele a zsidótörvényekbe és a feledés homályába merültek. Egy szó, mint száz, a szerző megalapozza azt a hátteret, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy lássuk és értsük azt a folyamatot, ami a zsidóság deportáláshoz vezetett, valamint a magyar társadalom zsidóellenes gondolkodását eredményezte. A könyv utolsó, nagyobb szakaszához érve eljutunk egy, a zsidóság történetének vizsgálása során megkerülhetetlen korszakhoz, a deportálások időszakához. Horthy Miklós megítélése nagyban függött az ezekben az években hozott döntéseitől, viselkedésétől, megnyilvánulásaitól, valamint a nemzetközi helyzet nyomásától. Kezdetben olvashatunk az 1939 utáni német kitelepítésről, amit maga Horthy is üdvözölt, hiszen egy külön levelében még Hitlernek is megírta, hogy minden kisebbségre kellene alkalmazni ezt a módszert, hogy az anyaföldjükre visszajussanak. Maga Teleki Pál is szorgalmazta a kitelepítéseket, létre is hozta a Nemzetpolitikai Szolgálatot a végrehajtásra. Ungváry ehhez az állapothoz kapcsolja gondolatvilágában más nemzetiségek ki-, és a magyarok betelepítésének struktúráját, eljutva a zsidók kitelepítésének megszervezéséhez 1920 és 1941 között. A továbbiakban szó esik a Harmadik Birodalomról, a végső megoldás geneziséről és a háború finanszírozásáról, kitérve természetesen a magyar megszállás gondolatára. Zárásként olvashatunk a magyar hatalmi elit és a holokauszt kapcsolatáról, a deportálások fejlődéséről és magyar kapcsolatairól, a „végső megoldásról” és arról, hogy a mindez mennyire volt köztudott a népesség körében, és végül a legfontosabbról, hogy Horthy Miklós és köre milyen álláspontot képviselt zsidókérdésben.
