Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században
Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században 81 Stöckel János töltötte be a rektori funkciót, aki a híres bártfai reformátor fia volt, és nagymértékben hozzájárult az iskola további fejlődéséhez.44 A kisszebeni iskola a 16. század utolsó harmadától Stöckel iskolai iskolatörvényei szerint lett kiépítve, mint humanista gimnázium három osztállyal és három tanítóval. A gazdasági gyengeség miatt, mivel legkisebb volt az öt szabad királyi város között, illetve Eperjes közelsége miatt, amely akkoriban már a legjelentősebb kulturális központja volt a térségnek, nem érhetett el olyan jelentőséget, mint a bártfai gimnázium. A kisszebeni iskola élén rendszerint művelt rektorok álltak, akik hazai és külföldi középiskolákban, de gyakran német egyetemeken végeztek. Az alacsony társadalmi státusz és az anyagi megbecsülés miatt gyakran feladták a rektori funkciót, és elfogadták a papi állást vagy valamilyen városi hivatalt. Bizonyítja ezt a rektorok gyakori váltása is. Stöckel János után a gimnáziumot vezették: Belsius Márton, Frölich Zakariás, Seltenreich Frigyes, Lapscher János, Hertelius András, Möller Dániel, Zebner János, Seifridt Gáspár, Meritovinus Tamás, Hertelius Pál, Regius János, Regius Pál, Stöckel János, Lányi Illés és Grynäus Jakab,45akinek működése alatt a 70-es évek kezdetén került sor az iskola első elkobzására. A kisszebeni iskola a főtér közepén állott egy reneszánsz kőépületben. A tantermek mellett megtalálhatóak voltak benne a rektor és a tanítók lakásai, illetve a kántor és a plébánia többi dolgozójának lakása is. A városi tanács nagy gondot fordított az iskolára. Lehetőséget nyújtott a vagyontalan diákok látogatásának is, és támogatta a végzősök német egyetemeket6 való továbbtanulását is. A17. században a gimnáziumon kívül még egy iskola volt a városban. Részleteket nem tudunk róla, bizonyosan mint a városi evangélikus egyházgyülekezet elemi iskolája működött. A 16. század második felétől a vármegye területén a legjelentősebb oktatási intézmény az eperjesi humanista evangélikus gimnázium lett. A reformáció felvétele után a régi városi iskola első rektora Fontanus Imre lett (1532-1539), a későbbi szenátor és jegyző. Utána évtizedekig állt az iskola élén az erdélyi Frigyes András (1540-1550). A városi iskola átalakulása (az iskolamesterrel, egy tanítóval és kántorral) humanista gimnáziummá német (illetőleg akkor már bártfai) minta alapján ment végbe a híres tudományos és pedagógiai személyiség, Gyalui Torda Zsigmond48 vezetése alatt. A wittenbergi egyetem ezen végzettjét egyenesen Melanchthon meghívására fogadta be a város. Gyalui megreformálta a régi iskolát, új tantárgyak oktatását vezette be, és a három állandó tanár rendszere is neki köszönhető. Ezek a következők voltak: rektor, konrektor és szubrektor. A befolyásos apósának, az egykori rektor- 44 45 46 47 44 Rezik, J. - Matthaeides, S: c. d., s. 272. 45 Uo., 272-275. 46 Az eperjesi á. h. evangélikus gyülekezet Levéltára: (Wächter, D.) Status et Fatorum Ecclesiae Evangelicae utriusque nationis Germanicae aequae Slavicae in Regia ac Libera Civitate Cibiniensi succincta descriptio a primus Reformationis temporibus usque in presentem Annum 1778-um. 47 HÖRK, József: Az Eperjesi ev. ker. Collegium története. Kassa 1896, 331.1. 48 Az erdélyi Tordáról származik.
