Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században
78 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) az igét a reformáció szellemében. A szabad királyi városok és a királyi bányavárosok polgársága volt Felső-Magyarországon az első és egyetlen társadalmi réteg, amely még a mohácsi ütközet előtt azonosult a reformációval. A mágnások és a nemesség soraiban Luther tanítása a Mohács utáni időszakban kezdett terjedni, és már a húszas években sok mágnás és előkelő főúri család a reformáció követője lett. Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszottak az ún. reformátorok, akik a reformáció gondolatainak befolyása alatt álltak, mint pl. Dévai Bíró Mátyás, a híres „magyar Luther“, aki Eperjesen is tartózkodott, úgy, mint Bogner Bertalan, a már említett Wolfgang Schustel vagy a bártfai reformátor, Leonard Stöckel. A királyság területén az első, 1546-os erdődi zsinat után zajlott ugyancsak 1546-ban a második, lényegesen fontosabb zsinat Eperjesen, amelyet az egyháztörténeti irodalom az első lutheránusi zsinatnak tekint. A megbeszélésen az öt szabad királyi város követei, a városi lelkészek, rektorok, Sáros- és Szepes vármegyei vidéki plébániák prédikátorai vettek részt. A zsinat 16 döntést hozott, amelyek később mintául szolgáltak a hitvallás és a lutheránus gyülekezetek egyházi életének megszervezésében. A hit alapjául az augsburgi hitvallást és Melanchthon Loci Comunesét vették, mellette az úrvacsora kiszolgálását a wittenbergi minta alapján írták elő. A zsinaton alakították ki az első lutheránusi esperességet, mégpedig az öt szabad királyi város és Sáros vármegye területén, élén a bártfai pappal, Radácsi (Radasin) Mihállyal, mint az első esperessel.3° A tanítás egyesítésére és a lutheri egyház szervezeti egységének kialakítására nagy hatással volt az első hazai hitvallás, ismertebb nevén a Confessio Pentapolitana, amelyet a bártfai rektor, Stöckel Lénárd (további teológusokkal) állított össze az öt felső-magyarországi szabad királyi város részére 1549-ben.31 Törvényesítette a lutheri egyház gyülekezeteinek létét Felső-Magyarországon, megerősítette a vallási gyakorlatukat, éles határt szabott a lutheri vallás, valamint a törvényen kívüli anabaptizmus és a Zwingli-féle szakramentáriusok között. Éppen az öt szabad királyi város szilárd hitalapjával szoros viszonyban álló stabil egyházszervezeti rendszernek köszönhetően nem tört be a vármegye területére nagyobb mértékben a kálvinizmus,32 amely a „második reformáció“ formájában terjedt el Felső-Magyarország területén. Sáros (és a három szabad királyi városa) az evangélikus egyház egyik legjelentősebb központja lett. A lutheri reformáció gyors meghonosodása a vármegye területén az iskolaügy dinamikus fellendüléséhez vezetett, a meglévő iskolák hanyatlását és egész sor, különböző típusú iskolák keletkezését eredményezte. A Biblia általános ismerete és sajátos tanulmányozása a jobbágyok széles rétegének jelentette a művelődést, melynek bizonyos foka, beleértve a latin, a magyar vagy a német nyelv ismeretét, a polgárság és a megyei nemesség életstílusának elválaszthatatlan részévé vált, és minden réteg * 3 29 BODNÁROVÁ, Miloslava. Sabinov vstredoveku. In: Kónya, Peter (ed.). Dejiny Sabinova. Sabinov, 2000, 109-110.1. 3° BODNÁROVÁ, Miloslava: Reformácia vo vychodoslovenskych mestách, 28-29.1. 3‘ SUDA, Max, Josef. Wer verfasste die Confessio Pentapolitana? In: Kónya, Peter - Matlovic, René (eds.). Miscellanea Anno 2000. ACEP IX. Presov, 2001,18-23.132 Talán két tucat falusi plébánia képezett kivételt.
