Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Pokoly József történész professzor
Pokoly József történész professzor 131 tisztségek betöltéséről adott számot, majd az ifjúság helyzetére tért át. Az I. félévre 462 hallgató, a II.-ra 441 iratkozott be. Ezt a számot alacsonynak tartotta, de betudható volt az orvosi kar korábbi hiányának, továbbá annak, hogy a hallgatók szociális támogatottsága a fővárosihoz képest jelentősen alacsonyabb mértékű volt. Kirívónak találta, hogy az egyetemi könyvtár gyarapítására 1540 kötetet ajándékba kaptak, míg saját forrásból mindösz- sze 128 kötetet vásárolhattak. Az egyetemi építkezések folytatásának támogatási mértékét nem kifogásolta,1« ekkor a klinikai épületek használatba vehető állapotba hozatala volt napirenden. Pokoly József életének első felében igen széleskörű tudományos irodalmi munkásságot folytatott. Nem véletlen, hogy a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak tagja lett, 1906-tól választmányi tagságot töltött be. Rektori éve leteltével minden követ megmozgatott, hogy Debrecenben tudományos társaságot hozzon létre, amely Tisza István nevét viseli. Segítőt talált az előkészítő munkában Tóth Lajos professzor személyében. 1921. november 16-án Sass Béla rektor elnökletével megtartotta alakuló ülését a Debreceni Tisza István Tudományos Társaság, amely elnökévé Pokoly Józsefet, főtitkárává Tóth Lajost választotta. A belügyminiszter az alapszabály némi módosításával 1922 elején a társaság működését engedélyezte. Pokoly elnökletével a Debreceni Tisza István Tudományos Társaság több szakosztályban végzett komoly tudományos munkát 1921-től 1928-ig, aztán örökös díszelnöke lett. A társaság rendszeres tudományos üléseket tartott, kiadványokat adott ki, almanachban számolt be évenkénti munkájáról. 1944-ig zavartalanul tevékenykedett, akkor a szovjet megszállás utáni politikai helyzetben 1949-ig tartott a huzavona, hogy Juhász Géza fáradozásai következtében újjáalakulva folytathassa munkáját. 1949-ben aztán a belügyminisztérium elutasította az engedélyezést.* 20 Pokoly József viszonylag korai nyugdíjazásának szellemi egészsége megromlása volt az oka.21 Professzori korszakának szellemi hanyatlását meghatóan ecsetelte Szabados László kollégiumi szénior volt tanára sírjánál az ifjúság nevében elmondott búcsúbeszédében: „Az az ifjúság, mely most szomorúan áll végleges pihenő helyénél, már csak úgy ismerte, hogy mi mutogattuk büszkén e megpróbált magyar Sión küzdő életének nagy íróját, akit valamikor csodálattal és áhítattal hallgatott fakultáskülönbség nélkül a Kollégium ifjúsága. De mi is már csak a daliás idők óriási munkájában megroppant harcosát hallgattuk, s mint korán megtört professzortól váltunk el, akinek ajkáról halkan folyt a szó Istennek a történelemben megnyilvánult nagyságos dolgairól. Mikor elváltunk, azt hittük, hogy szűnni nem akaró munkakedve nagy alkotásra menekül a dolgozó szoba csendjébe. Tévedtünk... Isten úgy akarta, hogy a beteg szoba (sic!), most pedig a nyitott sír váljon reá. Mégis úgy érezzük, hogy élete nem volt befejezetlen, hiszen a maximumát érte el annak, amire emberi elme, egy tudós képes.”22 >9 Uo. 117-123. p. 20 Bakó Endre: A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság történetéhez. In: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve, XI. Debrecen, 1984. 91-106. p. 21 Révész, 1936. 22 Évkönyv és Almanach, 1932-33.177. p.
