Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: A felcsíki római katolikus papság az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban

A felcsíki római katolikus papság az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban 89 önkéntesek falvaiban forradalmat pártoló papsággal találkozunk. Ez a forra­dalmár papság viszont elszigetelődik 1848 nyarától egy teljes évig a kerületi főesperes közömbössége miatt, s csak az orosz intervenció szorító körülmé­nyei között, kormányutasítás hatására tartott kerületi gyűlésen, a szomszédos esperes elnöklete mellett vállalják fel, hogy főesperesük hanyagsága miatt nem tudtak kellőképpen sem az egyházi reformba, sem a forradalmi esemé­nyekbe belekapcsolódni. A záró következtetések összegzése előtt viszont in­dokolt megvizsgálni, hogy ebben a teljes elszigeteltségben, amikor a megyés­püspök a gyulafehérvári várban rekedt, s a felcsíki főesperes közömbös magatartást tanúsít, a kerületi papság saját maga milyen döntéseket hozott a forradalommal kapcsolatos magatartás terén. Ennek bemérésére a legegysze­rűbb, ha a szabadságharc leverése utáni osztrák megtorlás hatásait vizsgáljuk meg. Nem véletlenül tekintette ugyanis a felelősségre vonáskor a forrada­lom és szabadságharc leverése után az osztrák katonai hatalom a nép veze­tőinek a papságot. 1849 nyarán a nyergestetői csata után védtelenül ma­radt Csíkszékbe« visszatérő Dorsner osztrák ezredes „keményen lépett fel, a fegyvereket beszedette, a papságot és a birtokosságot Csíkszeredába ren­delte”.s° Endes Miklós adatai®1 szerint elsőként a legfontosabb katonai vezetők kivégzése mellett halálos ítéletet mondtak ki a csíkszéki (Felesik, Alcsík-Kászonszék és Gyergyószék) papok közül Fodor Antal®2 csíkszentdomokosi plébánosra, Jákobi Sándor®» örmény káplánra és a gyergyószentmiklósi segédlelkészekre, Lakatos Ferencre®« és Fejér József- 49 * 51 * 53 54 49 Augusztus í-jén Clam-Gallas a magyar seregeket szétverte Kászonújfalunál (illetve Miklósfalva és Bükszád közt is), majd augusztus 2-án elfoglalta Csíkszeredát. HER­MANN RÓBERT: „Tenni kevés, de halni volt esély”. Az 1849. évi hadjárat. In: Hadtörté­nelmi közlemények, 1999. 2. sz. s° ENDES Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászonszékek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Bp., 1937. (továbbiakban: ENDES, 1937.) 300. p. 51 Uo. 315-316. p. ®a Fodor Antal Marosvásárhelyen született 1807-ben. Pappá szentelve 1830-ban, Szilágysomlyón, majd 1834-től Gyergyószentmiklóson káplán. 1835-től Egrestőn plé­bános, 1838-tól Atyhán, 1842-től Csíkszentdomokoson. Az 1848-as forradalom idején tábori papnak állt. 1850-ben előbb kötél általi halálra, majd 12 év vasban eltöltendő börtönre változtatják ítéletét. 1849 és 1855 között Olmützben és Josefstadtban rabos­kodott. 1857-től Gyimesbükkön káplán, 1864-től Akosfalván plébános, 1869-től Fenyéden. Meghalt 1885. július 25-én. Ferenczi, 2008. 245. p. 53 Jákobi Sándor gyergyói örmény szertartású káplánt 1849. szeptember 15-én vitték kato­nai kísérettel Erzsébetvárosba, majd onnan Szebenbe. Hazafias szónoklataiért komáromi várfogságot kapott. „A mi pedig az örmény szertartáson levő segéd lelkészt illeti, ötöt szépíteni és menteni semmiben se lehet, mert korlátlan szavait tényeit és kiborulásait mindenki tudja és beszéli.” - Ld. 31. sz. jegyz.; Marton JÓZSEF: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig. Bp., 1993. 224-227. p.; KOVÁCS GYÁRFÁS: Karcola­tok egyházmegyénk 1848/49-es évi történetéből. In: Közművelődés, 1902. 211. sz.; LÉSTYÁN FERENC: Az erdélyi római katolikus papság az 1848-49. évi forradalom és szabadságharcban. In: A Maros megyei magyarság történetéből. Tanulmányok. II. Szerk.: Pál Antal-Sándor. Marosvásárhely, 2001.130. p. 54 Lakatos Ferenc egyik bűne, hogy a menekülő paptársait (Keresztes Mártont, Farcádi Kovács Mihályt, Bardócz Jánost, Veszelyi Károlyt) rejtegette, a másik, hogy „ifiui gondolatlanságból szabadosán szólott a Társaságokban”, aminek elterjedt a híre. Nyolc

Next

/
Thumbnails
Contents