Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Adalékok Debreceni Ember Pál kéziratban maradt szövegeinek irodalmi hagyatékához
60 Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014) A zempléni egyházmegye jegyzőkönyvére való utalás gyakran előkerül az egyháztörténetben, ezeknek a kéziratos jegyzeteknek a hatását ott is kereshetjük, de előbb célszerű megvizsgálni a referenciát. Dienes Dénes, sárospataki teológiai tanár és gyűjteményi igazgató szerkesztésében 2001- ben már napvilágot láttak a tiszáninneni jegyzőkönyvek, s köztük a keresett zempléni, amit Miskolci Csulyak István rendszerezett és folytatott az espe- ressége idején.3? A keresett formulák is részben hozzá kötődnek s a kötet függelékében találhatóak: az Ember Pál könyvecskéjében lévő latin című, magyar szövegű eskü a zempléni egyházmegye anyakönyvében két nyelven, latinul és magyarul is szerepel, az előbbi leírása Dienes szerint az említett espereshez kötődik, Miskolci Csulyak kézírását mutatja, a magyar nyelvű annak korabeli fordítása, személyhez nem köthető.37 38 Debreceni Ember Pál ezek szerint a zempléni anyakönyvből kiírta a lelkészi esküforma latin címét, majd annak a magyar szövegét. A 2001-es kiadás korszerű olvasatot közlő szövege helyett a protocullum eredeti szövegét közöljük betűhíven, és mellé Ember Pál kéziratos lejegyzését. A zempléni jegyzőkönyv esküszövegei két irányban öröklődtek Ember Pálnál: az RMK 1021 előzéklapjain olvashatjuk a magyar nyelvűt, míg az egyháztörténet kéziratos változataiban és a kiadott Lampe-féle műben a latin nyelvűt. Előbb a magyar, majd a latin szöveghagyományt vizsgáljuk meg. A kis könyvben Ember Pál megtartotta a zempléni jegyzőkönyv latin nyelvű feliratát a saját átiratában, szó vagy értelmezési hangsúly nem változott meg, csak az ő stiláris átirata és rövidítésjelölései mások, mint a hozzá képest egy emberöltővel korábbi szövegé.39 * A jegyzőkönyvben itt előbb következik az „Ego. N. juro per Deum vivum verum & aeternű[mj...” kezdetű latin nyelvű esküszöveg (Id. ezt itt később), majd két, egymástól kismértékben eltérő magyar változata egy latin magyarázó felirattal.90 Az első változat gördülékenyebb, lazább; a második nehézkesebb, formálisabb. Egy példa hadd álljon itt erre, a kezdőmondataik: a) variáns, „En N. esküszöm az igaz Istenre, ki Atya Fiú es Sz[ent]. Lélec, hogy ez mai napiul fogvan, holtom napjai, az Egyházi rendben való eletben es tiztben meg maradoc...”; b) variáns („Aha formula” néven), „En. N. esküßöm az igaz, élő es örök Istenre, az ki atia, fiú, es ß[ent]: Lélec, hog’ ebben az Isten igejénec Bolgálatiábá[n], melre az Cr[istu]s Jesus aniaßentegyhazaban, az Ap[osto]loc idejétől fogva meg tartatot, Apostoli mod ßerent valaztatom, es Senior Uram kezenec ream tétele által ßenteltetem, és ki küldetteté[m], eletemnec végéig meg akaroc maradni, nemis engedem magamot 37 Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek, 16-17. század. Szerk., utószó: Dienes Dénes. Bp., 2001. (Milleneumi magyar történelem. Források.) (továbbiakban: DlE- NES, 2001.) 38 Uo. 379-380., 429. p. 39 Ekként néz ki: „Formula Juramenti, quae in nostris Eccl(esi)is observatur, et exigitur ab iis, qui in Ministerii Verbi Dei societatem praemisso examine per manuum impo(siti)onem recipiuntur:” Ld. Liber Redituum Eccl. Com. Zempl. Ao. 1623. - SRKNK. Kgg. I. 3/a„ 4. 90 „Juramentum in Ecclesia Dei usurpatum, quo ordinandi tempore ordinationis suae se se & Deo, et Ecclesiae ejus obstringunt.” Uo. 5.
