Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Adalékok Debreceni Ember Pál kéziratban maradt szövegeinek irodalmi hagyatékához

58

Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014)

A város lelkészei és a városban székelő tiszántúli kerület püspöke (Kocsi Csergő János), illetve a főbíró (Komáromi Csipkés II. György) támogatták Ember Pált az egyháztörténeti munkája befejezésében: rendelkezésére bocsátották az egyházi kollégiumi levéltár és könyvtár anyagát, és bekérették ehhez a szükséges dokumentumokat (jegyzőkönyvek, egyháztörténeti feljegyzések). A megjelent kötet elé a tiszántúli kerület püspöke maga írt támogató ajánlást. Az itt töltött 1,5 év alatt azonban az önálló pozícióhoz egyéb feladatok is kapcsolódtak. A városi lelkésznek részt kellett vennie a várost érintő gazdaság-, kereskedelem- és katonapolitikai, stratégiai tárgyalásokon, az ehhez kötődő levelek és kiadványok szerkesztésében, illetve a fenntartó, a város kikérte a véleményét az iskolával kapcsolatos ügyekben is. Ennek bizonyítéka, hogy az 1704-es iskolai lázongáskor a diákok és a város megállapodásaként újrafogalmaztak egyes iskolai törvényeket, és ezek aláírói közt ott találjuk Debreceni Ember Pál nevét is.31 Ilyen módon a városi lelkész tudományos feladatai alkalomadtán egyházpolitikai súllyal is bírtak. Ezek egyike volt a Csipkés Biblia kiadásra előkészítése; de ide soroljuk a szerzői név nélkül, 1704-ben Debrecenben napvilágot látott Juellus- apológiát is. John Jewel salisbury-i püspök kiadványa a 16. századi angliai hitviták világában született (1562), az újnak számító protestáns irány védelmező irataként. Ezt jókora késéssel, de megfelelő aktualizálással, az 1692-es londoni edíció alapján bocsátottak ki latin nyelven, tömörítve a deákul tudó értelmiségieknek, és a Dobozi István főbíró nevében írt Ember Pál-féle előszóval.32 Az attribúciót a Jewel művének a Tussai János-féle szintén Debrecenben napvilágot látott magyar fordítása (1748) előszavából lehet beazonosítani, ahol az az 1704-es kiadás körülményei kapcsán szólt egyértelműen Ember Pál szerepéről.33

A fenti munkálatok mind erősen kötődnek a hely szellemiségéhez és kapcsolati hálójához. A Csipkés Biblia revíziójának kérdése az ekkori főbírókhoz köthető: Dobozi II. István és Komáromi Csipkés II. György felváltva vezették a várost, s a 17. század végének debreceni politikai örökségét folytatták mind szellemiségükben (önálló utas, kálvinista városi modell), mind személyükben (neves apák leszármazottai, akik egymásnak házasságok révén rokonai is voltak). A Juellus-mű kiadását az előszó alapján Kocsi Csergő püspök forszírozta, aki egyrészről megint a Rákóczi felkeléséig az egyre csökkenő szerepű kálvinizmus autentikus képviselője, másrészről pedig Kocsi Csergő Bálintnak, a nápolyi gályát megjárt pápai rektornak öccse volt. Személyes és felekezeti indíttatásból is érthető, hogy hozzá fű- * 33

3* G. Szabó Botond: A Debreceni Református Kollégium a „pedagógia századában”. Neveléstörténeti tanulmány XVIII. századi forrásgyűjteménnyel. Debrecen, 1996. 98-100. p.

32 Juellus, Johannes: Apologia Ecclesiae Reformatae. [Ed.: Ember, Paulus Debreceniensis.] Debrecen, 1704. (RMK. II. 2203.) [224. p.] A magyarországi Jewel- recepcióról szólva Berg Pál tévesen nevezi Debreceni Ember Péternek az 1704-es szövegkiadás szerkesztőjét. Ld. BERG PÁL: Angol hatások tizenhetedik századi irodalmunkban. Bp., 1946. (OSZK kiadványai, 21.) 77-74., 237. p.

33 Juellus JÁNOS: A’ reformáta ekklesiának apologyiája. Ford.: Tussai János. Előszó: ifj. Csécsi János. [Debrecen], 1748.; Bőd PÉTER: Magyar Athenas. Nagyszeben, 1767. 306. p. Online: Magyar Elektronikus Könyvtár: http://mek.oszk.hu - 2014. szeptember.