Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Posta Anna: Alistáli Farkas Jakab 1652-es respondensi felelete, mint Apáczai Csere János De summa scholarum necessitate című beszédének egyik forrása

26

Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014)

számozatlan (ívjelzés nélküli) levélből (-, A2, A3, B, B3, -) és 16 oldalból állnak. Az értekezés a következőképpen épül fel: Alistáli feleletét ajánlja Tokaj város tanácsának, Alistáli lakos Farkas Jakabnak, mint rokonának és gyámjának, Ohadi Istvánnak, a tokaji őrség hadnagyának, Veres Mátyás és Cseteri István tokaji kereskedőknek mint pártfogóinak, továbbá Magyari Ág Jakab komáromi és Zebegnyei János s Gonoszi János tokaji papoknak.16 Az ajánlást a főszöveg, maga a respondensi felelet követi, majd a nyomtatvány corollariummal zárul: „Szokásban volt, hogy a respondens néhány önállóan kiszemelt tételt, corollariumot csatolt a szöveghez.”1?

Az 1652-es Alistáli-felelet provenienciájára vonatkozóan a nyomtatvány címlapjáról kapunk információkat: „Ultrajecti, Ex Officina Johannis a Waesberge”, a szöveget tehát Utrechtben, Waesberg János tipográfus műhelyében rendezték sajtó alá. Novák László megjegyzi: ,A németalföldi betűművészet már a könyvnyomtatás őskorszakától kezdve igen magas színvonalú volt. Hiszen már a tizenötödik század végén Deventer városában élt Paff Rikárd is igen szép, karakterisztikus hollandi gót betűket metszett, és az ő nyomdokain fejlődtek tovább a tizenhatodik meg tizenhetedik század nagy betűmetsző művészei.”18 A németalföldi nyomdászdinasztiák közül Novák az Elzevir-családot emeli ki, kiknek Leidenben működött a műhelyük, amely 1712-ig maradt fenn. Az egyéb holland tipográfiák közül a következőkről olvashatunk még: az antwerpeni Plantin- Moretus család, Amszterdamban a Blaeu-család, Johann Janson (aki „1645-ben a Hollandiában tanuló magyar diákok rábeszélésére utánnyo- matot készített Károli Gáspár bibliájából, és Magyarországba szállítva, jó áron eladta”), a Wetstein Henrik-féle nyomda, sőt Tótfalusi Kis Miklós is itt dolgozott 1680 és 1689 között. A Novák-féle szakirodalomban nyoma sincs Waesberg utrechti nyomdájának, pedig a tipográfia felettébb jelentős és népszerű lehetett a 16—17. században, hiszen az általam vizsgált, sárospataki és debreceni kolligátumba összegyűjtött utrechti nyomtatványok mindegyike Waesberg János műhelyéből került ki, sőt Apáczai Csere János Magyar Enciklopédiája, is ugyanitt lett sajtó alá rendezve, amely munkálat kapcsán Bán Imre megjegyzi: „Az ismert utrechti tipográfia nem végzett jó munkát: a Magyar Encyklopedia tele van sajtóhibával.”1« Németh S. Katalin Johannes Waesberget már Johann Janson utódaként említi.20

IV. Az Alistáli-disputációban az iskola tanítók és tanulók rendjeként vagy társulataként van meghatározva, amely a közösség és az egyén számára egyaránt hasznos.21 Szinte ugyanezek a gondolatok visszhangoznak a ko16 Régi Magyar Könyvtár III. 1814. sz. - Online: Az Országos Széchényi Könyvtár adatbázisai: www.arcanum.hu/oszk - 2014. október.

>? BÁN, 1958.126. p.

18 Novák LÁSZLÓ: A XVII. század külföldi tipográfiája. In: Uő: A nyomdászat története. H.n., é.n. [Bp., 1928-1929.] Online: Magyar Elektronikus Könyvtár:

http://mek.oszk.hu/01600/01645 - 2014. október.

BÁN, 1958.157. p.

20 NÉMETH S. KATALIN: Magyar könyvek a 17. századi holland könyvpiacon. In: Magyar Könyvszemle, 1982. 305-309. p.; 307. p.

21 „Schola est ordo seu societas docentium et discentium ea, quae publice privatimque sunt utilae.”